A metronómGeorges Braque · 1909

Töredezett sítek ritmusa

A metronóm a bal felső sarokban helyezkedik el, oker és sienna árnyalatú piramidális súlyként. Fa házát trapezos felületekre bontották, amelyek átfedik egy mandola szélét. Egy vastag, íves X jelzi a tekercshez vezető kulcsot; ez a nehéz vonal, amely olyan festékismét, amely arra készteti a szemet, hogy érintse meg a fém felszínét. A kompozíció nem egyetlen horizontra épül, hanem inkább egy sekély, tömörített térbe vonja a nézőt, ahol az árnyék és a fény egyensúlyban létezik egymással.

A színpaletta visszafogott, amelyet földszíni barna, mély fekete és egyetlen erdői zöld folt határoz meg. A vonalak határozzák meg az éleket anélkül, hogy a hagyományos kontúrozás puhaságát alkalmaznák. Minden forma – háromszögek, czsakulázatok és irrégus töredékek – egy nagyobb, geometrikus rácsos szerkezet részét alkotja. A felületen látható ecsettöredékek taktilis minőséget kölcsönöznek az olajvastag vászonnak.

Az idő architektúrája

1909 végén Párizs a radikális dekonstrukció színteregévé vált. Ez a mű az Analitikus kubizmus korai szakaszába tartozik, amelynek célja nem az objektum puszta megjelenésének, hanem teljességének a reprezentálása volt. A metronóm, amely egy olyan eszköz, melyet az ismételt mozgás útján az idő felosztására terveztek, időbeli tartamot visz a csendlékbe. Létezése egyfajta pulzálást sugall a mozdulatlan nyugalom mögött.

A festmény fordított perspektívát és egymást átfedő síneket alkalmaz, hogy lebontsa a hagyományos, egyetlen nézőpontot. Az egyszerre jelenített több nézőpont révén a művész megörökíti azt a módot, ahogyan az emlékezet egy tárgyat érzékel. A mechanikus eszköz, eltávolítható fedélpáncsaival és belső pendulumával, egyszerre embodies a mozgást és a nyugalmat. A ritmikus ütés pedig hallatlan marad.