A festmény egy mély művészeti együttműködés és megrendelés gyümölcse volt, amelyet a legendás orosz gyűjtő, Szuraj Szcsukin kért. A szándék az volt, hogy a mű egymást kiegészítse társa, a Zene című alkotásával, így egy olyan érzéki élményt keltessen, amely túlmutat a vizuális kereteken. Matisse a kulturális hatások gazdag szövetéből merített inspirációt, a Farandole néptánc ősi ritmusaitól kezdve Stravinszkij Tavaszi Áldozat című balettjének avantgárd provokációiig. A figurák bizonyos mitsztikus minőséget sugallnak, egymáshoz összefonódott limbségeik egy ősi, univerzális rituálét idéznek fel – az egység és az emberi lélek nyers, korlátlan szabadságának ünnepét.

A fauvizt forradalom: Technika és paletta

Ahhoz, hogy megértsük a Tánc (II) hatását, közeleg látnunk kell Matisse forradalmi technikájára. A „fauvesek” – a „vadállatok” vezetőjeként Matisse feladta elődei finom tónusváltásait és akadémikus precizitását. Ehelyett olyan telített, intenzív színek palettáját használta, amelyek egymással szemben vibrálnak. Az égbolt mély, hipnotikus kékje és a föld buja, zöld színe nem csupán háttérelemek; ők maguk is aktív résztvevői a táncnak. Ezek a merész színtöredékek síkabbá teszik a teret, a néző felé tolva a figurákat, egy olyan magával ragadó környezetet teremtve, amely egyszerre tágas és intimit.