Egy Szőnyegnyi Életművészet: Sir William George Gillies „Kék Háttér És Virágok Szerelmese” című Tárlata

Sir William George Gillies egy igazán különleges alkotó volt, aki nem csak a szkót tájképeket és még több művészi megközelítést képviselhette hanem egy olyan művészettörténeti korszakot is meghatározott melynek színei és energiája ma is lenyűgöző. Az ő „Kék Háttér És Virágok Szerelmese” című alkotása – melyet az Edinburgh Egyetem Tárlati Központában tekinthet meg bárki – egy igazi jelképes értékű művért mutat be, amely egyszerre idézi meg a Cézanne és Picasso nagy elődseit valamint Paul Klee szellemét. A tárlat megmutatta hogy Gillies milyen mély tudományos alapú ismeretekkel rendelkezett és milyen különös figyelmet fordított az anyag és fény használatához. Együtt az ő kollégái és több száz más művészi alkotásával ő egy igazán nagy névvé vált Szkózia művészettörténete története során. Az alkotás egy egyszerű tárlatkompozíció melyben egy virágoskép és egy pohár helyezkedik el egy kékes háttér mögött. Gillies nem csak a tájképet hanem az érzékeket is megjátszik vele, és ezt bizonyítja az alkotás dinamikus energiája és kifejezett stílusa. A művészi folyamat során Gillies először Cézanne és Picasso nagy elődseit tanulmányozta majd aztán Paul Klee szellemét követve új színek és képi eszközök használatára törekedődött. Ez az új megközelítés különösen igazán jelentős volt mert Gillie számára nem csak egy egyszerű tárlatkompozíció hanem egy teljes életművészeti irányzat született melyet ő és több kollégája követett el. Az alkotás egy nagy figyelmet felkeltő művért mutat be amely egyszerre idézi meg Szkózia művészi hagyományát és az európai modernizmus szellemét. A tárlat megmutatta hogy Gillies milyen nagy tudományos alapú ismeretekkel rendelkezett és milyen különös figyelmet fordított az anyag és fény használatához. Együtt az ő kollégái és több száz más művészi alkotásával ő egy igazán nagy névvé vált Szkózia művészettörténete története során. Az alkotás egy egyszerű tárlatkompozíció melyben egy virágoskép és egy pohár helyezkedik el egy kékes háttér mögött. Gillies nem csak a tájképet hanem az érzékeket is megjátszik vele, és ezt bizonyítja az alkotás dinamikus energiája és kifejezett stílusa. A művészi folyamat során Gillies először Cézanne és Picasso nagy elődseit tanulmányozta majd aztán Paul Klee szellemét követve új színek és képi eszközök használatára törekedődött. Ez az új megközelítés különösen igazán jelentős volt mert Gillie számára nem csak egy egyszerű tárlatkompozíció hanem egy teljes életművészeti irányzat született melyet ő és több kollégája követett el. Az alkotás egy nagy figyelmet felkeltő művért mutat be amely egyszerre idézi meg Szkózia művészi hagyományát és az európai modernizmus szellemét.