A múzeum eredetei és történelme
A Virginia Museum of Fine Arts alapítása 1936-ban történt, a gazdasági világ nagy depressionszaki nehézségeinek idején, amikor az intézmény létrehozása a virginiai kulturális táj gazdagítására irányult. A múzeum a magánmegesztelmültség és az állami látásmód találkozásából született meg, célja pedig az volt, hogy maradandó hozzáférést biztosítson a művészethez a vidék lakói számára.
Az intézményt a Virginia állam birtokolja és üzemelteti, kiemelt helyet foglalva a történtelemben: az egyik első olyan múzeumként emlékezünk rá az amerikai déliak között, amelyet állami forrásokból műköttek. Ez a szerkezeti alapozás tette lehetővé, hogy a múzeum gyűjteményei a közbenszolgálati támogatás mellett a jelentős magánadományok révén is fejlődhessenek. A múzeum korai történelmi fejlődését éppen ez az akadályt nem okozó, mindenki számára elérhetővé tétel iránti elkötelezettség határozza meg, biztosítva, hogy a művészet örökös részévé váljon Richmond közösségének életében.
A épület és annak építészeti fejlődése
A Virginia Museum of Fine Arts építészeti történetét a fizikai területe folyamatos és szinte szorgalmas bővítése jellemzi. Az eredeti épületet a Peebles and Ferguson Architects tervezte, melyet úgy alkottak meg, hogy az angol reneszánsz pompáját és nagyrészigességét idézzék meg. Ez az alapvető dizájn formális jelenléttel emelte ki magát Richmond városában, amelyet a szimmetrikus vonalak és az impoznzus oszlopok határoztak meg. Ahogy az intézmény fejlődtek, területe több különálló szakaszban bővült ki: az élégáns Déli Szárny 1970-ben épült meg, amelyet 1976-ban a Éli Szárny követte, majd 1985-ben a Nyugati Szárny is részévé vált a campusnak.
A műemlék történetében egy meghatározó átalakulás következett, amikor 2010 áprilisában a jelentős bővítés és felújítás végrehajtása során az épület új arcot kapott. A Rick Mather Architects és az SMBW Architects együttműködésében megvalósult masterplan több mint 9 300 négyzetméterrel növelte meg a meglévő falakat. A renoválás során egy ötszintes, üvegből és mészkőből megalkotott bejárat-szárny jött létre, amely két emeleten keresztül nyújtja a állandó gyűjtemény kiállítótermét, és egyben a múzeum és a város közötti elsődleges kapcsolódási pontként szolgál. A modern dizájn egy 12 méter magas, a Boulevard felé néző hatalmas ablakot is tartalmaz, amely a belső terekből nyitott, lenyűgöző látópontot biztosít a környező városrészekre.
A Fabergé- és a dekoratív művészetek gyűjteménye
A múzeum lenyűgöző mennyiségű orosz dekoratív művészeti alkotást őrzi, amely több mint 170 ékszerű tárgyat foglal magában, melyeket Peter Carl Fabergé és más orosz műhelyek készítettek. Ennek a gyűjteménynek köszönhetően itt látható öt császári Fabergé-tojás, ami Oroszországon kívül a legnagyobb nyilvános kiállítása ezen tárgyaknak. Ezek az alkotások a Romanov-ház igényeinek megfelelő technikai precizitást és anyaghasználati összetettséget tükrözik.
Az Art Nouveau és az Art Deco gyűjteményeket Sydney és Frances Lewis ajándékaként alapították meg. Ezek a tartozékok bútorokat, üvekműveket és különféle dekoratív művészeti tárgyakat tartalmaznak, amelyek a 20. század eleji stílusváltásokat tükrözik. A tárgyak az ezen két különálló designmozgalom közötti átmenetet mutatják be.
Változatos művészeti gyűjtemények és osztályok
A múzeum kincsei több kontinentet és számos korszakot ölelnek át, egy olyan művészeti világot alkotva, amely az idő és a tér határait is meghaladja. Az afrikai művészet gyűjteménye különleges szobrokat, textileket és kerámiákat tartalmaz, amelyek a különböző hagyományok sokszínűségét és a kreatív találékonyság lenyűgöző megnyilvánulását tükrözik. A amerikai művészet osztályában a gyűjtemény a koloniális portréktól a nemzeti identitás kortárs megnyilvánulásaiig terjedő széles skálán mozog.
Az intézmény büszkesége, hogy az Egyesült Államok egyik vezető gyűjteményét őrzi India, Nepál és Tibet művészetei terén. Ezek a himálájai és déli ázsiai gyűjtemények a nemzet legjobbjai közé tartoznak, monumentális szobrokkal és rendkívül aprózottságos, bonyolult festményekkel szertesítve a látogatókat. Emellett a múzeum jelentős műalkotásokat őriz meg az ókori Mediterráneumból, valamint számos különálló ókori művészeti gyűjteményt foglal magába.
A kuratóri osztályok úgy lettek kialakítva, hogy tükrözzék ezt a rendkívüli sokszínűséget. A látogatók anyagilag is lenyűgöző szélességű világba merülnek el, ahol a déli ázsiai művek spirituális szimbolizmusa és az ókori római domborművek formális esztétikája találkozik. A gyűjtemény kiterjedése közvetlen összehasonlításra teremt lehetőséget a különböző történelmi időszakok és földrajzi régiók között, egyetlen utazást kínálva az emberi ösztön és a művészet történetében.
A gyűjtemény remekművei
A gyűjtemény lenyűgöző alkotásokat foglal magában az impresszionista és a posztimpresszionista irányzatokból. Claude Monet Poppy Field at Giverny (1885) című műve és Paul Cézanne Portrait of Victor Chocquet (1877) című portréja a fény és a forma e folyamatos evolúcióját jelképezik ezen az időszakon keresztül. Vincent Willem Van Gogh Wheat Field behind Saint-Paul Hospital with a Reaper (kb. 1889) című alkotása a táj és a színek mélyreható tanulmányát mutatja be nekünk. Ezek a műv masterpiece-ei a múzeum európai kincseit meghatározó portrékkal és tanulmányokkal alkotják a kollekció színeket.
A múzeum tartományai számos jelentős portrét és karakterábrázolást tartalmaznak. John Singer Sargent munkái közül The Sketchers (1914) és Mrs. Albert Vickers (1884) képviseli a művész stílusát. Ernst Ludwig Kirchner Portrat Gewecke (1914) című alkotása az expresszionista mozgalom egyedi nézőpontját nyújtja. Az állatportrék világában George Stubbs Tiger (1771) című műve marad a gyűjtemény egyik legfontosabb darabja.
Az amerikai és a indigenous art gyűjtemények specifikus történelmi alakokat és portrékat őriznek meg. George Catlin Tuch-ee, A Celebrated War Chief of the Cherokees (1834) című műve különleges jelentőségű alkotás. Egyéb kiemelkedő darabok között szerepel még:
- Sitzende Frau mit Holzplastik, 1912 - Ernst Ludwig Kirchner
- Still life with oysters, 1876 - Eugène Henri Paul Gauguin
- Jockey in Blue on a Chestnut Horse, 1889 - Edgar Degas
- At the Milliner, 1885 - Edgar Degas
Főbb adományok és beszerzések
A múzeum kollekciójának alapjai 1919-ben fektetődtek le, amikor John Barton Payne bíró festményeketományozott, ez az első ajándék pedig meghatározta a jövőbeli beszerzések irányvonalát. A gyűjtemény további gazdagodása 1947-ben következett be, amikor az intézmény megkapsavolta a Lillian Thomas Pratt Fabergé-kollekciót. Ez a lenyűgöző beszerzés körülbelül 150, ékszerekkel díszített rusznai tárgyat tartalmazott, amely a császári korszak mesteri kivitelezésének egy jelentős példaképe.
Az ázsiai művészet iránti érdeklődés a múzeum részéről 1968-ban bővült meg Paul Mellon ajándékával. Ez a donation az indiai és himálájai művészetet emelte be a állandó gyűjteménybe, olyan monumentális szobrokat és rendkívül aprózékony részletű festményeket hozva, amelyek szülőföldjük spirituális szimbolizmusát tükrözik.
- Lillian Thomas Pratt Fabergé kollekció
- Paul Mellon indiai és himálajai művészeti ajándéka
Friss projektek és a jövőbeli bővítés
A múzeum jelenleg egy olyan bővítési projekten dolgozik, amelynek elismert befejezése 2025-re várható. Ez a fejlesztés elsősorban az új galériaterek kialakítására összpontosít, amelyeknek a célja, hogy helyet biztosítsanakan a folyamatosan növekvő gyűjteménynek. Az új épületek hozzáadása nemcsak a helyszín fizikai terét növeli, hanem a teljes intézmény hozzáférhetőségét is javítja, biztosítva, hogy a berendezések megfeleljenekek a modern szabványoknak minden látogató számára. Ez a projekt egy tudatos és megfontolt lépés a múzeum hosszú távú fejlődésének folyamatában.
Ezek a szerkezeti változások azáltal kívánják gazdagítani a látogatói élményt, hogy több fényben gazdag teret és zavartalanabb közlekedési útvonalakat biztosítsonak. Az intézmény fizikai területeinek bővítésével a múzeum törekszik arra, hogy szilárdítse meg pozícióját Richmond kulturális identitásának egyik legfontosabb pilléreként. A folyamat során a új funkcionális igényeket a meglévő építészeti keretrendszerrel ötvözi, támogatva ezzel a művészet és a közösségi részvétel központi csomópontjaként betöltött szerepét.
