A Carnegie Hall eredetei és történelme
A Carnegie Hall története egy skót bevándor, Andrew Carnegie látásmódjával kezdődött. Az épület 1889 és 1891 között készült el az Amerikai Egyesült Államok, New York városában. Kezdettől fogva a helyszín a Music Hall néven működött, amely közös terekként szolgált a New York Oratorio Társaság és a New York Szimfonikus Társaság számára, olyan dedikált környezetet biztosítva lenyűgöző zenei kísérleteikhez.
Az épület tulajdonlása a Carnegie családon maradt a 1925-ös évig. Ezen korai évtizedek alatt a terem megállapította magát a manhattani Midtown zenei életének központi pontjaként. A terület a 56. és 57. utcák közötti meghatározott területen helyezkedik el, mindössze néhány lépésre a Central Parktól. Ez a helyszín állandóságot képviselt, miközben a környező város folyamatosan változott és fejlődött.
A épület és az építészet
A szerkezet az itál reneszánsz revival stílusának lenyűgöző tanulmánya, amelyet William Burnet Tuthill, Richard Morris Hunt és az Adler & Sullivan alakított ki. A 27 618 négyzetméteres területen felbukkanó jelenlétét egy impoznzus mészkő-faszád határozza meg, amelyet a római tégla és a vörös tégla textúrái díszít. Az épület geometriája egy módosított ellipsüst követ, amely egy tudatos választás, hiszen ez befolyásolja a hang mozgását a térben. A konstrukcióban olyan súly érzhető, amely a murvazat vastagságából is közvetlenül sugárzik; bizonyos részeken a falak akár 4 láb vastagak is.
A felszín alatt a mérnöki munka ugyanolyan gondos, mint a külső megjelenés. A 2 láb vastag födémlemlapok cementből és üres cserépből állnak, melyeket kifejezetten a belső terekben zajló előadások rezonanciájának kezelésére terveztek. Az anyagok ez a precíz rétegzése biztosítja, hogy az épület fizikai masszivusa támogatja az auditív élményt. Az építészet nem csupán helyszínt biztosít a zenének; a tömege és specifikus, kalkulált dimenziói révén maga is részt vesz a művészetben.
A három különálló auditorium
Az építészeti komplexum három, L-alakban elhelyezkedő szerkezetből áll, amelyek mindegyike egyedi hangulattal bír. A Stern Auditorium egy ötszintes nagyságú teret foglal magába, amely a helyszín legnagyobb színtere, 2790 néző befogadásával. Ez a primus hall fixpontja a művészeti terek gyűjteményének, hozzájárulva ahhoz a teljes kapacitáshoz, amely meghaladja a 3600 ülőhelyet.
A Seventh Avenue alatt, földszint alatt található Zankel Hall egy intimப்பannellal, 599 ülőhelygel kínálja a közönség számára a merészebb, korlátozottabb környezetet. Ez a tér egy teljesen más akusztikai skálát nyit meg a Stern Auditorium lenyűgöző, magas terekkel szemben. A 57. utcán pedig a Joan and Sanford I. Weill Recital Hall fogadja a 268 vendéget, egy kifinomult és elegáns környezetet biztosítva a kisebb méretű, intim fellépések számára.
A gyűjtemény remekművei
Ezen falak között rejtőzködő gyűjtemény a emberi létezés csendes találkozását kínálja, amelyet Bruce Davidson objektíván keresztül tapasztalhatunk meg. 1959-es fotói fegyelmezett tekintettel pillantanak New York City mindennapjaira. Az ember megállhat egy Five figures in Brooklyn vagy egy Teenager couple smoking at a kitchen table című alkotás előtt, amelynek őseit a pillanatnyi jelenlét fogja megadni. Ezek a képek nem csupán dokumentálnak; egy specifikus korszak megállt pillanataiként léteznek. Egy Greasy young man who has been working on a car kemény realizmusa és egy Man in sunglasses smoking laza testbeszédétől a világ nyers valósága ragyog vissza. Még a mozgás közepén is, mint például amikor Martin Luther KING Jr. led a group of marchers from Selma to Montgomery to fight for black suffrage 1965-ben, mély nyugalom és megállás érzése borul a keret fölé.
Egyéb művek a life és a város metszetpontjánál mutatnak be egy más nézőpontot. Egy 1958-as fotó egy View of Statue of Liberty with the photographer’s reflection alkotást mutat be, amely a megfigyelő és a megfigyett finom rétegzése. A teremben Leonard Bernstein rehearsing for a concert for young people jelenléte 1959-ben egy magán pillanatot rögzít a felkészülésből. Ezek a művek, olyan alkotások mellett, mint a Brooklyn Gang, egy olyan vizuális párbeszédet szülnek, amely kiegészíti a helyszín auditív történelmét. Ezek olyan jelenlétformák, amelyek a lassú, figyelmes tekintetet követelik meg.
- Brooklyn Gang, 1959
- Coney Island Beach., 1959
- Backseat of a car., 1959
- On the way home by bus., 1959
A Carnegie Hall digitális gyűjteményei
A Carnegie Hall Digital Collections hivatalos archívumként szolgál ez a lenyűgöző helyszín számára. Ami egy egyszerű dokumentációs folyamatként indult, hogy rögzítse a koncerthely belső működését, az időn keresztül egy monumentális vállalkozássá kovalkodott, melynek célja a múlt szellemi örökségének megőrzése. Ez a megőrzési erőfeszítés biztosítja, hogy e falak mögött megélést zwar lévő történet mindig elérhető maradjon azok számára, akik a múlt izlai után kutatnak.
A digitális platformra való átállás alapjaiban változtatta meg az archívumok élménymódját. Ez az iniciatíva több mint 80 000 tárgy kapott új életet a kutatók számára, felszabadítva azokat az épület fizikai határai mögött, és kiterjesztve a látóköröket. A gyűjtemény lenyűgöző tartalma magában foglalja a koncertek programjait, a felemlekedhetetlen fotókat, az audio felvételeket és a korabeli levelezéseket is, amelyek mindannyian a helyszín folyamatos fejlődését és fejlődési pályáját dokumentálják.
Ezek a feljegyzések mélyebb megértést tesznek lehetővé a fellépő művészekről és a közönségről, akik évtizedekig megtöltötték ezeket a termeket. A gyűjtemény a zenei történelem apró, mégis meghatározó részleteit az alábbiak révén őrzi meg:
- Eredeti koncertprogramok
- Törtenelmi fotókat
- Audio felvételeket
- Korabeli levelezéseket
