A Kedleston Hall történelme
A Curzon család Kedleston Hall falai között való jelenléme a történelem mélyén gyökerezik, hiszen birtokuk az estate területén már legalább 1297-től visszavezethető. Évszázadokig a család uralta ezt a földet, de a táj alapvető átalakulása a 18. század közepe felé következett be. 1759-ben Nathaniel Curzon úgy döntött, hogy a középkori Kedleston falut is elköveti a helyéről, hogy helyet teremtve egy új kúria építésének. Ez a költöztetés tette lehetővé az birtok egy még monumentálisabb ármániájának megvalósítását, egy olyan látásmód megalkotását, amely végül évszázadokon át meghatározta az ide tulajdonos területe karakterét.
A jelenlegi kúriát Sir Nathaniel Curzon építtette meg 1759-ben. A ház palladián külsővel és neoklasszikus belső terekkel készült, olyan építészeti alkotást formálva, amely az akkori kor építészeti vágyait tükrözi. Bár a házat a megbilencsélő patrónusus hatásának megmutatása céljával emelték fel, azóta is élő lakóhellyé vált. Még azután is, hogy az évtizedek során a birtok a National Trust gondozásába került 1987-ben, a család és a ház kapcsolata megszakíthatatlan maradt, hiszen a Curzon család családtagjai a mai napig a ház egy szárnyát elfoglalják.
Építészet és monumentális tervezés
A jelenlegi épületet 1759-ben Sir Nathaniel Curzon, a későbbi 1. Scarsdale-e Lord, bízta meg a megvalósításra. Az épület 1759 és 1763 között alakult ki, és hűen tükrözi az év korabeli kifinomult esztétikai érzéketeket. Bár Robert Adam volt a fő tervező, a projekt mögött ott álltak a palladián építészek, James Paine és Matthew Brettingham munkája is. A déli frontoldal középső része közvetlen inspirációt merít Róma Konstantin-ívéből; egy hatalmas, háromszögű fronton nyugvó portikót nyolc oszlop tart, melyet klasszikus szoborkompozíciók koronáznak a felhőzetben.
A belső térben a márvánstúlsúlyosnás hall domonsori erejével uralja a környezetét. A hatalmas, 67 láb széles és 37 láb hosszú tértervezet 40 láb magas ceiling-magasságával emelkedik a látgatóknak. A fényt nem a hagyományos, ilyen épületekre jellemző ablakok, hanem a tetőbe épített, innovatív üvegfelülőről érkezik, ami egyedülálló megoldás a korabeli építészetben. Ez az arányos, építészeti döntés lehetővé teszi, hogy a természetes fény különleges módon ütközhessen a hatalmas tér méretével, valamint a padló különleges, intarsziált olasz márványával.
A pompás állami lakosztályok
A márvárcsarnap Angliában a 18. század egyik leglenyűgözőbb lakosztályának számít, amely a ház szívében, központi helyen domonoz, hatalmas méreteivel és a lábak alatt csillogó, intarsia technikával díszített olasz márványozattal lenyűgözve a látogatókat. A tér különlegessége, hogy a fény nem a hagyományos ablakokon keresztül, hanem egy innovatív, üvegezett felülvilágító útján érkezik a szobába, így a tetőről áradó ragyogás olyan nyitottságérzetet kelt, amely közvetlenül összekapcsolja a belső teret a felette tárdosuló égkupolával.
A 1763-ban elfejezett szalon egy különleges, kör alakú terem, amely 42 láb széles, amelyet kifejezetten szoborgallériának terveztek, így biztosítva a legnemesebb műalkotások megvilágításához szükséges dedikált teret. Ezt követi a nappali, amely 44 láb hosszú, 28 láb széles és 28 láb magas. A szobát egy hatalmas, alabastromból készült venecziai ablak uralja, az ajtófélék pedig szintén ugyanebb nemes anyagból készültek, ezáltal egységes és tekintélyt parancsoló anyaghasználat alakul ki az egész lakosztály során.
A falakat díszítő művészeti kincsök között felfedezhetjük ezeket a remekműveket:
- Krisztus és a szamári nő, 1637 - Bernardo Strozzi
- Egy bölcs, 1643 - Salvator Rosa
- Az Idő, mint öregember kaszával és szárnyas körórával, 1660 - David Teniers az ifjú
- Henry Bennet, 1. earl, az Arlingtoni lord (1618-1685) a Garter-szertásban, 1684 - Peter Lely
- Ephraim Bueno portréja, 1650 - Ferdinand Bol
A parkvidék és a kertek
A birtok több mint 800 akrétet lenyelő, olasz stílusú klasszikus tájépítészeti alkotás, amely a természet és az emberi elgondolás harmóniáját tükrözi. E kolossális területen egy, a 18. század eleganciáját hordozó, formális üdülőterület (Pleasure Ground) terül el, amelyet egy ha-ha vagy egy elmerült fal határol, biztosítva a gondozott kert és a kiterjedtebb parkvidék közötti zökcseréletlen átmenetet. A táj domináns elemei között egy, öt tóból álló sor található, amely egy sor kaskádával van összekötve, így ritmikus mozgást és életet kölcsönözve az egész területen áramló víznek.
A híd és a kaskáda a táj legfontosabb díszépítészeti elemeként áll förmoullva. Az építményt eredetileg 1761-ben, egyetlen ívvel tervezte Robert Adam, azonban 1764-ben egy teljes körű újjárendezés során három íves szakaszra alakult át, melynek kivitelezése 1770 és 1771 között zajlott le. A híd esztétikáját három kerek ívű szakasz jellemzi, melyeket dombornyomott díszívek tarkítanak; a spandrilleket (ívek közötti területeket) éles bordázású körforgók díszítik, míg a pilléreket apsiskülönbségek és dombornyomott parapet-sávok teszik különlegessé.
A Curzon család gyűjteménye
A palota úgy született, mint egy díszcsarnok a legnemesebb festmények, szobrok és bútorok megmuttatására, melynek falai között hatalmas tárgygyűjtemény otthonozik, folyamatos történelmi kontinuitást sugatva. Peter Lely és Bernardo Strozzi művei mély, megfontolt súlyt kölcsönöznek a szobáknak, közvetlen találkozást engedve a hetzedik század ecsettékelésének finom részleteivel. Ezek a festmények nem csupán műalkotások, hanem fizikai jelenlétű pillérok, amelyek az eredeti környezetükben rögzítik a termeteket a történelem folyamatában.
A reprezentatív termek bútorozása különleges aqua kék árnyalatban pompázik, amely meghatározóvá válik a belső terek karakterének és hangulatának. A európai hagyományokon túlmutatva az adósságos birtok egy lenyűgöző kincstártat őriz, amelyet Lord Curzon Ázsiában tett utazásai során gyűjtött össze. Ezek a tárgyak egy teljesen más nézőpontot nyitnak meg a család érdeklődési körének gazdag ságára, arányban a ház klasszikus és barokk hagyományaiyla, harmonizálva a díszletesség mögött.
- Krisztus és a szamáriai asszony, 1637 - Bernardo Strozzi
- Henry Bennet, 1st Earl of Arlington Garter-szegélyű köntösben, 1684 - Peter Lely
- Szent Bertalan, akit Krisztusról kérdeznek, 1619 - Bernardo Strozzi
- Mary királynő (modenai) York hercebnőként, 1679 - Peter Lely
A birtet látogatása
A birtet Derbyshire megyében, a Quarndon közelében, a DE22 5JH irányítószám alatt helyezkedik el, körülbelül 4 mérföldnyire nyugat-észlekre Derby városától. Aki vonatnal, busszal vagy ker gepárral érkezik, annak Kedleston Hall kedves ajándékaként egy ingyenes forró ital vár. A kertészet és a hatalmas parkterület pedig nyitott boldság, hiszen a környezetbarát utazási módokat választóknak szívesen megnyitjuk a kapukat.
A vendéglátás központja a Nagy Konyha, amely egykori pompás banketeket készített a Curzon család és vendégei számára, ma pedig egy nyugodt menedéket kínál a pihenéshez. A birtet „két macskalábda” minősítéssel rendelkezik, így a kutyákkal érkező látogatók is szívesen fogadtatva käntelek. A táj és a ház lenűgös megjelenése továbbra is a hely élményének szívét alkotja, amely minden látogatót magával ragad.
