Az intézmény eredetei és történelme
A Comédie-Française hivatalosan Louis XIV-nél alapult meg 1680-ban. Ez az intézmény két besta párizsi színháztaszti, az Hôtel Guénégaud és az Hôtel de Bourgogne összeolvasásából született meg. Alapításakor a társaság kizárólagos jogot kapott a francia nyelvű előadások megtartására, egy olyan különleges státusz, amely segítette a drámai produkciók királyi oltalmazás alatt történő centralizálását.
A társaság történelmet lenyűgöző kontinuitás jellemzi. Az előadások szinte folyamatosan folytak, csupán egyetlen időszak szakított meg őket, 1792 és 1803 között. A francia forradalom zűrzavarát követően a színház 1803-ban, Napóleon I. tekintélye alatt szerveződött újjá és nyílt meg újra. Ez a restrukturalálási időszak biztosította az intézmény túlélését a modern kor számos kihívásával szemben.
Az intézmény egy egyedülálló struktúrában működik, amely egy állandó színésztáborból és az alternancia gyakorlatából áll. Ez a rendszer támogatja azt a repertoárt, amely a francia színházi fejlődés évszázados folyamata során alakult ki. A társaság a párizsi kulturális táj terén tovbra is központi szereplője marad, megőrizve jelenlétét a városban a különböző történelmi változások és az építészeti átalakulások ellenére is.
A történelmi helyszín architektúrája
A Comédie-Française a párizsi, történelmi jelentőségű Palais-Royal komplexitásban helyezkedik el, mai helyszíne pedig a Place Colette. Az intézmény a történelmi folyamatok során számos különböző helyszínen otthont adott művészetének, hiszen korábban, 1689 és 1770 között a rue de l'ancienne comédie utcában működött.
A fizikai épület számos jelentős változaton ment keresztül, amelyet både tragikus katasztrófák, mint a modernizációs igények is meghatároztak. Egy 1900-as évekbeli tűz után a színházat újjáépítették, a legutóbbi nagyobb átalakulás pedig az 1994-es évben zajlott le, melynek eredményeként az épület 1995-ben nyílt újra a közönség előtt.
A változatos múzeumi gyűjtemény
A gyűjtemény számos fizikai tárgy révén őrzi a francia dráma anyagi történetét. A különböző korszakok eredeti színpadtervezetei a fellépések során használt jelmezekkel és színpadegészítőkkel (props) manapság is együtt élnek. Ezek az tárgyak olyan forgatókönyvekkel és kézirnyekkel kísérik egymást, amelyek dokumentálják a teatronális termelés évszázados fejlődését. Az intézmény emellett olyan festmények és szobrok válogatását is őrzi, amelyek hűen tükrözik hosszú múltját.
A társulat történelmének vizuális megtestesüléseit színészportrézokban és a klasszikus darabok jeleneteit ábrázoló művekben találjuk meg. Ezek közé tartoznak a szövott alkotások is, amelyek drámai narratívákat illusztrálnak. Az archívumok apró részletekre terjeszkedő színpadinstrukciókat tartalmaznak, amelyeket egy olyan nyilvántartóban őrölnek, amelyet a társulat generációk óta gondnokságában tart. Néhány ilyen történelmi relikvia, például a Le Malade Imaginaire című darabban Molière által használt láttópiros fotel, a párizsi Petit Palais gyűjteményében található.
- Molière darabjai
- Törtenelmi színpadtervek
- Színészportrézok
- Jelmezek
- Színpadegészítők
- Forgatókönyvek
A művészeti gyűjtemény remekművei
A gyűjtemény lenyűgöző portréit és szobrászati alkotásait a francia színművészet történetének élő emlékeiént tekinthetjük. Jean Jacques Caffiéri számos meghatározó ábrázolással örökítette meg a múltat, köztük Molière körülbelül 1787-es portréját, valamint Jean de Rotrou büstjét 1783 körül. Ezek az alkotások vizuális feljegyzést nyújtanak azokról a alakokról, akik a művészeti intézmény hagyományainak tartományaivá váltak. Hasonbólag Jean Baptiste Ii Lemoyne is jelentős művekkel járult hozzá a kollekcióhoz, például Mademoiselle Clairon büstjével 1761 körül, vagy Mademoiselle Dangeville Tháliaként 1771 körül.
A gyűjtemény 19. századi bővítései a francia művészet folyamatosan változó stílusát tükrözik. Jean-Léon Gérôme körülbelül 1859-ben festette meg Rachel tragédiáját, míg Jean-Baptiste Carpeaux 1873 körül alkotta meg Alexande Dumas Fils portréját. Ezek a művek a meglévő szobrokkal és portrékkal együtt folyamatos kapocsot képeznek a múlt teátrális hagyományaihoz.
- Rachel, tragédia, körülbelül 1859 - Jean-Léon Gérôme
- Alexande Dumas Fils, körülbelül 1873 - Jean-Baptiste Carpeaux
- Mademoiselle Dangeville Tháliaként, körülbelül 1771 - Jean Baptiste Ii Lemoyne
- Molière, körülbelül 1787 - Jean Jacques Caffiéri
- Mademoiselle Clairon büstje, körülbelül 1761 - Jean Baptiste Ii Lemoyne
- Jean de Rotrou büstje, körülbelül 1783 - Jean Jacques Caffiéri
