A Kreeger Museum története és eredete
A Kreeger Museum a 2401 Foxhall Rd NW, Washington, DC 20007, Egyesült Államok címen található. A DC Palisades negyedében fekszik, ahol az épület eredetileg David Lloyd Kreeger és Carmen Kreeger magánrezidenciájaként szolgált. A helyszín karaktere akkor változott meg alapvetően, amikor a múzeum 1994-ben megalakult, és a privát otthonból nyilvános művészeti intézményvé alakult.
A helyszín történelme szorosan összefonódott a Kreegerek magánéletével. Ami egykor egy család otthonasága volt, az mára a 19. és 20. századi festészet és szobrászat mélyebb megfigyelésének, élvezésének olyasfajta szentélyé vált. Az intézmény fókuszát a modernista, impresszionista és ekspressionista iskolák alkotják, melyeket afrikai és ázsiai művészetek egészítenek ki. Ezek a műalkotások egy korábbi otthon falai között való megjelenése egyedi, intim kontextust kölcsönöz a gyűjteménynek.
Építészet és a környező területek
A múzeum egy elegáns, krétasfehér színű kőből készült, alacsony épületet foglal elfoglalást, amely Washington, D.C. Palisades negyedében, ötegy fél hektárnyi erdős területen helyezkedik el. A szerkezetet Philip Johnson és Richard Foster tervezte 1963-ban, és az épület csendes, mégis megzenélhetetlen jelenlétet árasztztat a tájban. Az építészet legfőbb jellemzője a természetes környezettel való szimbiózis, amelyet az épület áthaladó, kidolgozott fa sétányok tesznek élővé, irányítva a látogatók mozgását a területen. A Pritzker-díj-díjazott építész hatása érezhető abban a finom odafigyelésben is, ahogyan az épület alacsonyan, a domborzathoz szorban fekszik, tiszteletben tartva a környező fák skáláját.
A helyszín élménye azonban nem ér véget a belső falaknál; az alkotás kiterjeszkedik a szabad térbe is. Egy szoborkert bővíti ki a kiállítást a szabadban, lehetővé téve, hogy a művészet párbeszédet folytatson az elemekkel. Ezen a területen a Szobor-terasz és a tükörvizes tó terasza az „Inventions” (Kivitelezések) nevet viseli. Ezek a helyszínek zökerek átmenetet biztosítanak a galériák kontrollált környezete és az ingatlan vadon, nem megmunkált erdős területe között.
A állandó művészeti gyűjtemények
A gyűjtemény középpontjában a 19. és 20. századi festészet és szobrászat áll, amely az impresszionizmus, a modernizmus és az ekspressionizmus iskoláit mutatja be. Ezek a művészeti irányzatok olyan mélyebb, nyugodt tanulmányozásra nyitják kapukat, ahol a változó fény és a formák finom tánca figyelhető meg. A európai hagyományok mellett a múzeum lenyűgöző példálarıyla gazdagodik az afrikai és az ázsiai művészet terén is, hiszen a tartós gyűjtemény része még a délkelet-ázsiai szobrászat is.
A művészet a belső falak túlmutat, és kiterjeszkedik a szoborkertbe is. Itt az kültéri környezet Rainer Lagemann és George Rickey műveit foglalja helyet, amelyek folyamatos interakcióban állnak a környező erdős tájjal és a Palisades negyed különleges fényviszonyaival. A teraszon és a tükörvizes tó közelében elhelyezett szobrok összehangos párbeszédet indítanak az épített környezet és a természetes táj között.
- Vase with Zinnias, körülbelül 1886
- Springtime at Giverny, 1886
- The Dark Blue Vase, III, 1880
- Man on the Veranda, 1886
- The Pointe du Petit Ailly in Gray Weather, 1897
- Flowers in a Copper Bowl, 1875
A múzeum gyűjteményének remekművei
A gyűjtemény mélyebb kapcsolódást kínál az impresszionista mozgalom világával, amelyet Claude Monet kilenc festménye tart fenn. Ezek a művek Alfred Sisley jelenlétével és Camille Pissarro finom kompozícióival alkotnak szimbiózist. A tizenkilencedik század súlyát Paul Cézanne vászonain és Adolphe Joseph Thomas Monticelli virágos tanulmányaiban érezhetjük vissza. Edgar Degas műveiben halk komolyság, Pierre-Auguste Renoir alkotásaiban pedig a strukturált formák dominálnak.
A évszázad fordulójába lényeges lépveken keresztülvezetve a látogatót, a múzeum jelentős darabokat őriz Vincent van Gogh műveiből, beleértve virágos tanulmányait is. Edvard Munch érzelmi mélysége is megtalálja helyét itt, kontrapontot alkotva az korábbi korszak strukturáltabb elrendezéseivel. A gyűjtemény magában foglalja Pablo Picasso és Joan Miró hatásos életművét is, jelezve az átmenetet a modernizmus felé. Ezek a festmények egy olyan térben mesélnek, amely a művész kéze fizikai jelenlétét helyezi a fókuszba.
