The Legacy of the Leopold Museum
A Leopold Museum Bécs, Ausztria szí heartében található. A múlt évtizedek során Rudolf és Elisabeth Leopold szisztematikus gyűjtőmunkáját követően 1994-ben alakult meg a Leopold Museum Alapítványként, a intézmény pedig hivatalosan 2001. szeptember 22-én nyitott meg a láttavára a közönség előtt. A gyűjtemény az osztrák művészet osztrák művészetének egy jelentős összetevőjét képviseli a 20. század első feléből, pontosabban az 1880 és 1960 közötti időszakból.
A múzeum alapja a Leopold házaspár öt évtizeden át végrehajtott magángyűjtéseire épül. Figyelmük középpontjában a Wiener Secession és a szecesszió, valamint a expresszionizmus fejlődésének átmenete állt. Ez a fókuszált törekvés biztosította, hogy a múzeum állományának magvát az osztrák modernizmus ebben az korszakban tapasztalt specifikus esztétikai váltások tükrözzönje valósítsa meg.
A múzeum gyűjteménye olyan meghatározó műveket tartalmaz, amelyek meghatározzák ezt az időszakot, mint például:
- Halál és élet, 1908 - Gustav Klimt
- A belső látomások II. (Halál és ember), 1911 - Egon Schiele
- Dolomit táj, 1913 - Oskar Kokoschka
A modernista kubus architektúrája
Az osztrákországi Bécs MuseumsQuartier negyedében fekszik az épület, amely egy ötszintes, fehér márványkőből készült kubus. A Laurids és Manfred Ortner építészek által tervezett szerkezet a kortárs és a modernista esztétika mentén alakult, melynek geometrikus formája egyértelmű és meghatározó jelenlést kölcsönöz a város városi szövetében.
Az építészeti tervezés különleges elemeket integrált az eredeti, egykori istállóépületből, amely korábban ezen a helyszínen állt. A történelmi megőrzés és a modern dizájn közötti ez az összhang az épület belső tereiben is látható. A kirakott téglarész és a magas, impoznós mennyezetek az uralkodó múlt pompáját idézik fel, miközben ezek a jellemzők lehetővé teszik, hogy a természetes fény szabadon áramoljon a terekben, nyílt és légos környezetetக்építve a művészeti gyűjtemény számára.
A világ legnagyobb Egon Schiele-gyűjteménye
A Leopold Museum a világ legátfogóbb Egon Schiele-gyűjteményének ad otthont. Ez az összetevő alkotásokból álló kollekció több mint 500 festményt és rajzot foglal magában, olyan alapvető forrást nyújtva, amely lehetővé teszi egyedi stílusának lenakatosodását. Ezek a művészetei révén a múzeum dokumentálja az expresszionizmus fejlődését és annak hatását a modern korra. A gyűjtemény több mint 220 olyan alkotást tartalmaz, amelyek a művész technikai fejlődésének mélyreható tanulmányozására szolgálnak.
Schiele látásmódja gyakran a emberi alak köré épül, gyakran torzított és sebezhető alakokat mutatva be. A testhez való viszonyulása egy specifikus pszichológiai intenzitást fogalmaz meg. A posiadott művek szélessége közvetlen vizsgálatot tesz annak lehetőségeire, hogyan változott az esztétikája az idő folyamán.
- A belső látománylátók II. (Halál és ember), 1911
- Kompozíció három férfias akttal, 1910
- Akt önportré, 1910
- Önportré tágított ujjakkal, 1911
- Rakanzó lány, mindkét könyökén pirosulva, 1917
Az osztrák modernista gyűjtemény remekművei
A gyűjtemény lenyűgöző alkotásokat tartalmaz Gustav Klimt művészétől, köztük a Halál és élet című (1908) festményt is. Ezek a művek a Secessionista mozgalom lényegét hordozzák magukban, különleges díszítőmotívumaikkal és szimbolikus nyelvükkel. A múzeum számos olyan meghatározó alak műveit őrzi, akik az osztrák művészettörténet kulcsfontosságú alakjai, olyan betekintést nyújtva a művészet fejlődésébe, amely a bécsi Secession és az expresszionizmus közötti izgalmas átmenetet mutat be.
Klimt mellett a collection gazdagságát Oskar Kokoschka és Richard Gerstl alkotásai teszik, akik a modernség új irányokat vaktatztattak. A múzeum falai között Anton Romako festményei is megtalálhatóak, mint például a Greillenstein Castle vagy a Countess Kuefstein az easel-nél című alkotások. Ezek a művészek a 20. század első felének sokszínű stílusváltásait és művészeti dinamizmusát reprezentálják.
- Halál és élet, 1908 - Gustav Klimt
- Greillenstein Castle - Anton Romako
- Countess Kuefstein az easel-nél - Anton Romako
A nácsi zsáligyöldözött művészet örökségének kezelése
A Leopold Museum történelme szorosan összefügg a nácsi zsáligyöldözött művészeti tárgyak összetett örökségével. Az intézmény számos olyan kontroversummal szembesült, amely a második világháború során elszakított műalkalmak körül merült fel. E történelmi igazságtalanságok rendezése érdekében a múzeum kiterjedt jogi harcokat és apró részletekre kiterjedő kutatásokat folytatott, hogy elősegítse a műalkalmak legítim tulajdonosokhoz való visszaadását. Ez a folyamat közvetlen szembenézést igényel a gyűjtemény egyes darabjainak eredetétől (proveniánciól) illető kellemetlen igazságokkal.
A múzeum restitúciós törekvése a kulturális örökség körül felmerülő etikai kötelezettségek folyamatosan változó tudatosságát tükrözi. A történelmi felelősségvállalás iránti elkötelezettség számos jelentős megállapodáshoz vezetett. 2011-ben egyetértés reached Moriz Eisler örökösökkel, majd később, 2016-ban a múzeum megállapodást kötött Egon Schiele öt műve kapcsán Karl Maylaender örökösökkel. Ezek a lépések tanúbizonyságaiaként szolgálnak, amelyek a művészettörténet nehéz valóságainak jogi és etikai keretrendszeren belüli megismerésének szándékát igazolják.
A múzeum ezekkel a múltbéli igazságtalanságokkal szembenézve egy párbeszédre és az elmélkedésre szolgáló fórummá válik. A történelmi sérelmek helyreállítására irányuló munka folyamatos, és az intézményt egy egyszerű kiállítótér szintjén túlélétti, mélyebb megértést nyújtva a művészet, a történelem és a morál közötti kapcsolatról.
Kiállítások és kulturális pármegbeszélés
A múzeum programja folyamatos pármegbeszélést teremt a tudomány, a közönség és a művészet között. A „Vienna 1900” című állandó kiállítás a felépítmény három szintjén helyezkedik el, körülbelül 1300 darab műalkotást mutatva be a századforduló intellektuális és kulturális változásait. A művek történelmi kontextusba helyezésével az intézmény olyan keretrendszert biztosít, amely segít megérteni az átmenetet a Wiener Secessionból a ekspressionizmusra.
A ideiglenes kiállítások gyakran osztrák modernizmus specifikus témáira fókuszálnak. A közelmúlt időben megjelent sorozatok, mint például a „MODERNISM NOW”, az alapművészek életművére összpontosítva mutatják be, hogyan határozzák meg munkáik a mai művészeti trendeket. Ezek a válogatott kiállítások gyakran áthidalják a szakaszok közötti távolságot, összekapcsolva a történelmi mozgalmakat a kortárs gyakorlatokkal. A múzeum állandó relevanciáját azáltal tartja fenn, hogy az állandó gyűjtemény mellett aktívan részt vesz a modern művészeti fejlődés folyamataiban.
