A Musée de l'Orangerie eredetei és történelme
A Musée de l'Orangerie egy Párizsban található művészeti galéria, amelynek gyökerei a Tuileries-kert szívében rejlenek. Az épületet 1852-ben hozták létre egy praktikus célból, hiszen eredetileg egy charme-okkal bíró narancsfalumnak (orangery) tervezték, amelynek feladata a Tuileries-palota citrusfái számára nyújtott biztonságos menedék volt a téli hónapokban. Napleónte III. narancsfái számára szolgált üvegházként, ez a funkció határozta meg az épület korai létezését.
A funkcionális üvegház és a művészet tiszta téri terének közötti átalakulás az első világháború utáni időszakban vált lehetővé. 1921-ben az állam a Művészeti Alárendeltség részlegének ruházta fel az épületet. Ez a döntés egy olyan javaslat következményeként született, amely állandó helyet kívánt biztosítani azoknak a monumentális alkotásoknak, amelyek speciális környezeti feltételeket igényeltek. Az intézményt 1927. május 17-én üvögtették be a Musée Claude Monet néven.
A épület és az építészet
Párizs, Franciaország, a Tuileries-kert nyugati sarkában fekszik ez a különleges épület, amely 6300 m2 területet foglal le. Az épület kialakítását az elegáns üvegfaszád és az esztétikájának visszafogottsága jellemzi, amely harmonikusan illeszkedik a környező kertbe. Eredetileg 1852-ben építették fel, hogy citrusfákat biztosítson a Tuileries-palota számára, de később az épület funkciója megváltozott, és művészeti alkotások kiállítására szolgáló, dedikált térré vált.
A belső építészetet Camille Lefèvre tervezte, aki két ovális teremben alkotta meg a teret. Ezek a szobák úgy helyezkednek el, hogy az végtelen jel alakját keltik meg. Ezt a specifikus elrendezést kifejezetten a gyűjteményben található monumentális méretű festmények befogadására tervezték. A termek orientáltsága kelet-nyugati tengelyt követ, így a belső tér közvetlen napfényben helyezkedik el. Ez az elhelyezkedés lehetővé teszi, hogy a természetes fény átszűrődjön a felülvilágító elemeken, folyamatosan változva a tér megvilágítását a nap folyamán.
A Nélmindzárhatatlan Néprajzi: A Náparnalak Collection
A múzeum lelke és középpontja Claude Monet művészének nyolc hatalmas, lenyűgöző Náparnalak murálja, amelyek egyetlen, összefüggő alkotásként terülnek el a látogatók előtt. Ezeket a hatalmas vászonokat kifejezetten a Musée de l'Orangerie egyedülálló, ovális termeire tervezték, hogy a művész álma teljesen körülvegyelje a nézőt. Minden egyes panel két méter magas, és a sorozat teljes hosszában a 91 méteres végtelen vászon érhető el. A két ovális terem elrendezése úgy alakítja ki a térbeli kompozíciót, hogy az végtelen jel, az infinitász szimbólum formáját idézi, elvezetve a tekintetet egy folyamatos, megszakíthatatlan vizuális utazáson.
A kiállítás legfőbb varázsa a természetes fény dinamikájában rejlik. A tetőszerkezetben található felülvilágítók lehetővé teszik, hogy a napfény áradjon a termekbe, folyamatosan változva a tér hangulatát. Ez a változó fény játékot játszik a festmények felületével, visszaerőlezve a Giverny kertjeinek pillanati, átmenő hangulatát, így a művészet és a természet közötti határ elmosul. A termek keletkeztetésének orientációja pedig az időjárással és a nap útjával összhangban, kelet-nyugat irányú tengely mentén alakult, biztosítva, hogy a fény és az árnyék folyamatos tánca kísérje a műalkotásokat.
A kollekció legkiemelkedőbb darabjai között találhatók a következő alkotások:
- Reggel (bal oldali részlet), 1920 - Claude Monet
- Napnyugat (bal oldali fél), 1920 - Claude Monet
- Zöld tükröződés (jobb oldali fél), 1920 - Claude Monet
A Jean Walter és Paul Guillaume-gyűjtemény
A múzeum a Jean Walter és Paul Guillaume lenylözhetetlen gyűjteményét őrzi, amely 148 műalkotásból álló lenyűgöző válogatás, melynek alkotásai 1860-tól az 1930-as évekig terjednek. Ezt a rendkívüli gyűjteményt Paul Guillaume, a meghatározó francia műkereskedő alakította össze. Halála után a gyűjteményt az állam 1959-ben és 1963-ban fogta el jogbirtoklási jogon keresztül, hiszen az alkotások sorsa mindig ezen falak között, a művészet olyaszon belül járt.
A válogatás az korszak számos meghatározó alakjának alkotásait tartalmazza, olyan festményeket, amelyek a modern művészettörténet egyik kritikus átmeneti szakaszát idézik fel. A gyűjteményben megtalálhatjuk Henri Matisse, Auguste Renoir, Pablo Picasso és Paul Cézanne festményeit, valamint olyan mesterembereket, mint Paul Gauguin, Alfred Sisley, Amadeo Modigliani és Marie Laurencin. Ezek a művek nem csupán tárgyak, hanem a művészet folyamatos változásának élő tanúi.
- Gabrielle és Jean, 1895
- A menyegek, 1904
- A székgyárak, 1897
A gyűjtemény lenyűgöző remekművei
A múzeum gyűjteménye a 19. század végi és a 20. század eleji művészet aranykorát idézi fel, egy olyan alkotásokból összeállva, amelyek a művészettörténet meghatározó pillanatai. Pierre-Auguste Renoir alakja több alkotással is jelen van a falakon, olyan érzelmekkel teli művekkel, mint Gabrielle és Jean (kb. 1895) és Lányok a zongoránál (kb. 1892). Renoir formai és fényre épülő felfedezései tovább táncolnak a vászszinen A harcos/A clown (kb. 1909) és Fiatal férfi és fiatal nő (kb. 1876) című alkotásokban. Ezek a festmények harmonikusan ölelten állnak Henri Matisse expresszív kompozícióival és Paul Cézanne strukturális vizsgálataival, mint például a Virágok és gyümölcsök (kb. 1880) vagy a Fák és házak (kb. 1886) című művei mellett.
A múzeum falai között megismerhetjük Henri Julien Félix Rousseau, a Le Douanier néven ismert művész alkotásait is. Gyűjteményünkből kiemelkedik olyan darabok, mint A házasság (kb. 1904), Gyerek lánnyal és babával (kb. 1904), valamint A székgyáros (kb. 1897). A állandó gyűjtemény más meghatározó alakjai között ott találkozhatunk Amedeo Modigliani, Pablo Picasso, Alfred Sisley, Chaïm Soutine és Maurice Utrillo neveit is. Ezek a művészek a színre és a tematikára néző különleges megközelítésükkel írták felül a modern művészet folyamatos fejlődésének történetét.
- Paul Cézanne portréja, a művész fia, kb. 1883
- Havasi táj, kb. 1875
- A halászok és a kettes szárnyú repülőgép, kb. 1908
- Old Junior szekere, kb. 1908
Kiállítások és kutatómunka
A múzeum folyamatosan változó, temporális kiállítások sorozatát tartja fenn, amelyek a modern művészet számos különböző aspektusát kutatják. Az épület nyugati fele kifejezetten ezen rotációs kiállításoknak van szentelve, amelyeket a Louvre-számú múzeummal és más nemzeti intézményekkel közös együttműködésben szerveznek meg. Ez a felépítés teszi lehetővé, hogy az intézmény a tartós gyűjteményei mellett a különböző művészeti irányzatokat is bemutathassa a látogatók számára.
A múzeum programjának gazdag történetében számos jelentős tematikus ciklus olvasható. 1930 és 1933 között az intézmény különleges kiállítást rendezett az Impressionizmus világára fókuszálva. A következő években a hangsúlyt konkrét művészekre és stílusokra helyezték, például a 1934-es Peintres de la realité című kiállítás, vagy a 1936-os Rubens et son temps című alkotás révén. 1937-ben a múzeum egy különleges, Degas műveire összpontosító kiállítást is megvalósított.
Friss projektek és felújítások
A múzeum építészeti integritása és kiállítástermei megújítása folyamatosan zajlik, hogy biztosítsa gyűjteményei épségének megőrzését. 1978 és 1984 között egy omfattóbb felújítási program zajlott, amelynek célja az épületek megerősítése és a belső termek esztétikai cserepélése volt. Ezek a munkálatok a helyszín hosszú távú stabilitására és a kiállítótéri terek finomítására összpontosítottak.
2020 őszén a múzeum a gyűjteményei egy újabb, megújult bemutatási módját is bevezette. Ez a közelmeggel történt reorganizáció azért született, hogy gördülékenyebb kapcsolatot alakítson ki a falak között otthont adó különböző művészeti elemek között. A jelenlegi elrendezés vizuális és térbeli párbeszédet indít el a Water Lilies dekoráció és a párizsi iskola festményei között. Ez a megközelítés kohesívabb, összefüggőbb élményt nyújt a látogatóknak, miközben ők végigjárják a múzeum különleges tereit.
A Musée de l'Orangerie látogatása
A múzeum Párizsában, a Jardin des Tuileries park területén, a Terrasse du bord de la Seine nyugati végén található. A látogatók a délelőtti 9 órától a kerti esti 18 óráig csúcsöképpen járatható helyszínben köszöntik őket, azonban fontos tudni, hogy a művészeti intézmény kedvezményesen, minden keddi zárva tart. A gyűjtemények megőrzése érdekében, és a nyugodt, kontrollált környezet biztosítása végső célul, javasolt a látogatás konkrét időpontjának előre lefoglalása.
A műhelyszerű, mégis fenséges elrendezés lehetővé teszi a permanent gyűjtemények mélyebb, elmélyült tanulmányozását, ahol az építészet nem csupán egy háttér, hanem a művek fényének és monumentális méretének közvetítője. A falak között megismerhetjük a művészettörténet meghatározó alkotásait, mint például Gabrielle és Jean (1895) című művet, melyet Pierre-Auguste Renoir alkotott, vagy Virágok és gyümölcsök (1880) című alkotást Paul Cézanne kezestől. A falakon megcsillan a A menyeztető (1904) című alkotás Henri Julien Félix Rousseau (Le Douanier) stílusában, mellette A székgyárak (1897) és Old Junior's Cart (1908) című alkotások is ugyanattól a különleges művezetőtől, Henri Julien Félix Rousseau (Le Douanier)-tól.
A Place de la Concorde közelében fekvő, csendes környezet a kontemplációra és a belső névelődésre bír, ahol a felülről, fakadó skylightsokon keresztül beszűrődő természetes fény a látványélmény szerves részévé válik, különösen az óriás méretű murálok számára kialakított különleges termekben. A látogatás a kijelölt időpontokban történő tervezése biztosítja, hogy a tér megadott, szinte szent atmoszférája megmaradjon, és a fény játékai összhangba kerüljenek a művek lényegével.
