A Neue Pinakothek eredetei és történelme
A Neue Pinakothek gyökerei Bavária I. Ludvig személyes gyűjtőeszményeiben rejlenek. Trónörökösként már 1809-ben megkezdte a kortárs művészet gyűjtését, amelynek magánszemélyes érdekelme végül nyilvános küldetékké vált, amikor az intézmény 1853-ban megalapult. A múzeum egy forradalmi, különleges helyszínként született meg, amelynek elsődleges célja a kortárs alkotások bemutatása volt. Ez a hagyományveszteztő távolodás az antikvitásra fókuszáló hagyománytól alapvető fordulatot jelentett a művészet kurátori megtekintésében és a közönség felé történő prezentációjában.
A múzeum figyelme továbbra is a 18. és 19. századi európai művészetre összpontosít, amelynek alkotási folyamata határozza meg a gyűjtemény magját. Ennek a fókusznak köszönhetően a Neue Pinakothek a világ egyik legfontosabb, a XIX. századi művészetre specializálódott múzeuma vált. Az intézmény közvetlen kapocs az akkori stílusok evolúciójához, megőrizve egy átalakuló század vizuális nyelvét.
A épület és az építészet
A Neue Pinakothek építészeti jelenléte különböző korszakok közötti párműves pádialogusban rejlik. Az épület eredetileg 1859-ben készült, ám a 20. század végén egy monumentális átalakuláson ment keresztül. Alexander von Branca építész irányítása alatt a fogalom újraalkotása a posztmodernizmus lencséin történt, amely olyan struktúrát eredményezett, amely a neoklasszikus visszafogottságot és a markáns posztmodernista stílust egyensúlyba hozza.
A múzeum fizikai összetételét a anyagok tudatos kontrasztja határozza meg. Egy masszív, betonvázas szerkezet biztosítja a belső stabilitást, míg a külsőt aprátnán megmunkált, csillogó mészkőfaszád borítja. A nehéz, ipari elemek és a finom kidolgozású kőzet közötti ez az összjáték lenyűgöző vizuális feszültséget kelt. Amikor az épület 1981-ben megnyílt a látogatók előtt, új esztétikai irányvonalat határozott meg a Kunstareal negyedben, egyesítve a történelmi érzékenységet a modern építészeti technikákkal.
Főbb gyűjtemények és művészeti irányzatok
A gyűjtemény erejét a romantikus korszakra összpontosított mély, elmélyült tekintet adja. Ez a fókusz folyamatos találkozást tesz lehetővé a 19. századi európai művészet érzelmi súlyával. Ezeknek a falaknak a védelmében a stílusok evolúciója láthatóvá válik a Nazarenek és a müncheni szecesszió jelenlétében. A művek a klasszicizmus strukturált tisztaságától a Biedermeier stílus intimebb, polgári érzékeléséig vándorolnak. Csendes kontinuitás figyelhető meg abban, ahogyan a Barbizon-iskola és az impresszionista tájképek elfoglalják a teret, nyomon követve a fény és a természet érzékelésének változását.
A tartomány szélessége a 19. század végére és a 20. század elejére nyúl ki, ahol a hagyomány és az újuk közötti feszültség érezhetővé válik. Az Art Nouveau és az impresszionizmus helyet talál az expresszionizmus intenzívebb fejlődése mellett. Goya jelenléte és az angol művészet jelentős alkotásai kontinentálisan átívelő perspektívát biztosít az korszakról. Az akadémikus művészet alapvető elem marad, megadva azt a kontextust, amelynek keretében a későbbi, radikálisabb irányzatok megjelentek. A gyűjtemény nem csupán egy időrendet mutat be; hanem egy évszázad változó értékeit prezentálál különböző művészeti mozgalmakon keresztül.
- The Siege of Cosel, 1808 - Wilhelm Von Kobell
- The Summer, 1807 - Caspar David Friedrich
- Vessels, Fruit and Cloth in front of a Chest, 1883 - Paul Cézanne
- Woman in a tub - Édouard Manet
A gyűjtemény remekművei
Gustav Klimt műveinek jelenléte mélyebb találkozást kínál a modern korba való átmenettel. 1895-ben készült meg a Music I, amely a aranyvászon és a bonyolult minták használatával a zene csillogó, aranyos megtestesülését kínálja elénk. Ez a alkotás, a 1905-ös Portrait of Margaret Stonborough-Wittgenstein mellett, a pszichológiai mélység és a Art Nouveau dekoratív nyelv iránti elhévülést tár fel. A portré geometrikus kompozíciója, amelyet vízszintes és függőleges vonalak határoznak meg, éles kontrasztot alkot a megszavazott ruhaud folyamósságával.
A művek számos más alkotással is táplálják a fény és a forma tanulmányát Európa egész területéről. Édouard Manet Woman in a Tub című műve a gyűjtemény jelentős részét képezi, amely az Impressionizmus fejlődését jelképezi. A romantikus korszak érzelmi súlyát Caspar David Friedrich The Summer című művének csendes intenzitásában érezhetjük. A közelben Eugène Delacroix drámai feszültsége ragadható meg a The Death of Ophelia című alkotásban, amely a szín és a mozgás kifejező erejét emeli ki.
A gyűjtemény jelentős portrék és tájképi tanulmányokat is őrzi, amelyek a változó társadalmi és természeti nézőpontokat tükrözik. Sir Thomas Lawrence 1793-as műve, a The Two Sons of the 1st Earl of Talbot, ablakot nyit a 18. század végi formai hagyományokra. Ezek a művek fizikai jelenlétével hívják meg a nézőt a textúrák és a pigmentek lassú, mély megfigyelésére, amelyek meghatározzák őket.
Főbb beszerzések és a Tschudi-befogadás
A Neue Pinakothek történetét egy olyan korszak határozza meg, amelyet a Tschudi-befogadás meghatározott, egy olyan fejezet, amely a mély művészeti szenvedelemmel és politikai manioverekkel volt megítélve. Igazgatója, Hugo von Tschudi leváltása után egy társasági kör jelentős fundraising-kampányt indított el. Ez a törekvés az impresszionista és posztimpresszionista jelentőségű művek megszerzésére irányult, ami alapjaiban változtatta meg a gyűjtemény irányvonalát. Az eredményes beszerzések új dimenziót nyitottak az intézmény előtt, olyan műalkalmakat biztosítva, amelyek olyan művészeket emeltek a kiállítationsorvet, mint Henri Matisse és Édouard Manet.
Ezek a beszerzések a múzeum látókörét a modernizmus fejlődő nyelvén túlra terjesztették ki. Paul Cézanne és Paul Gauguin műveinek jelenléte közvetlen találkozást tesz lehetővé a 19. század végi perceptívumváltásokkal. Ezek a festmények a termetek falai között a európai művészet transzformatív korszakának fizikai bizonyítékaiént állnak. A gyűjtemény ereje éppen ebben a vizionárius alkotók specifikus koncentrációjában rejlik, akik megkérdőjelezték a betestablished akadémikus hagyományokat.
- Te tamari no atua (a Nativity is ismert néven), 1896 - Eugène Henri Paul Gauguin
- Vessels, Fruit and Cloth in front of a Chest, 1883 - Paul Cézanne
Friss projektek és felújítások
A Neue Pinakothek jelenleg egy monumentális felújítási folyamat átalólja. A munkálatok kiterjedtsége miatt a múzeum a látogatók számára jelenleg bezárva tart. Az épület és annak içinde megőrzendő művészeti kincsek védelme érdekében egy hatalmas, ideiglenes tetőt építettek a meglévő falak fölé. Ez a nagyszabású vállalkozás a müncheni Hild und K Architekten irodával való szoros együttműködésben valósul meg.
A felújítási tervek ütemezése változott, így a 2022 januári bejelentés szerint a múzeum a látogatók számára a 2029-es évig nem nyílik újra teljesen. Bár a fő termek továbbra is akadályozva letértek, a 19. századi művészet fontos darabjai közül válogatva jelenleg az Alte Pinakothek földszintjén és a Sammlung Schack falai között láthatóak. Ezek a rendszerezett, ideiglenes kiállítások biztosítják a gyűjtemény folyamatos jelenlétét, miközben az eredeti helyszín átalakulásának izgalmas folyamatát menjalani.
