A Palazzo Pubblico eredetei és történelme
A Palazzo Pubblico egy történelmi palota, amely Olaszország, Siena szíves szívében kapott helyet. Az épületzene 1297-ben kezdődött, azzal a nemes céllal, hogy otthont biztosítson a Siena Köztársaság kormánynak. Ez a kormányzó testület a Podestà-ból és a Kilenc Tanácsából állt, amely az állam irányító szerve volt. A Siena Köztársasága több mint 400 évig megőrizte függetlenségét, fennmaradva az 1125-től 1555-ig tartó időszak alatt.
Az épületet az állam adminisztratív és ítélőszolgáltatási feladatai melléttük történő megvalósítására alapították. A Köztársaság székeként a palota a sienai terület politikai hatalomának központjaként funkcionált. A város kormányzása ebben az időszakban a Nove, azaz a kilenc gazdányi család uralmánál alakult ki, akik meghatározták az akkori politikai tájat.
A épület és az építészet
A Palazzo Pubblico a középkori és a gótikus építészet egyik legjelentősebb példája, amely az anyagok és a formák tudatos használatával képes két stílus harmónikus ötvallatát megvalósítani. Az épület alsó szára masszív kőből épült, amely szilárd alapát biztosít a monumentális szerkezetnek. E felett a felső, lövészfokozatos (crenellated) emeleteket már téglaépítés határozza meg. Az anyagok ezen választása egyszerre tükrözi az akkori gazdasági realitásokat és egy polgári sz seats funkcionális igényeit. A homlokzat nem egy egyszerű síkfelület; finoman befelé ívelgő, konkáv kialakításával a Piazza del Campo külső, széles ívét tükrözi vissza.
A város skyline-ját a Palazzo Pubblico harangtornya, a Torre del Mangia domonzorolja. A torony építése 1325 és 1344 között zajlott le, és a harangtér includes a teljes magát elérő 102 méteres monumentális magasságot. A tornyot úgy tervezték, hogy a Siena Köztársaság függetlenségét szimbolizálja, függőleges ellenpótusként állva a lent terülő meydan vízszintes kiterjedtségével szemben. A palota és a torony építészeti megjelenése ma is a szienai városkép egyik központi eleme.
A Polgári Múzeum Gyűjteménye
A épületben otthont ad a Polgári Múzeumnak, melynek belső falait lenyűgöző freskók borítják. Emlékeztetve a korabeli számos gyűjteményre, itt nem a vallási intézmények, hanem Siena kormányzó teste által megbízott világi témák dominálnak a falakon. Ezek a művészeti alkotások az nemzetközi gotika, a késő gotika és a reneszánsz olyan stílusirányzatainak köszönhetően mutatják be a 14. századi Olaszország politikai és társadalmi értékeit e látványos narratívák révén.
A múzeum lenyűgöző remekműveket őrzi Simone Martini és Ambrogio Lorenzetti neves alkotóitól, akik alapvető hozzájárulást nyújtottak a Köztársaság vizuális identitásának kialakításához. A freskók között megismerhetjük Lippo Vanni és Spinello Aretino munkálait is, amelyek jelenléte a régió évszázadokon átívelő művészeti fejlődését tükrözi.
- A sienaiak győzelme a Val di Chianában, 1363, 1364 - Lippo Vanni
- Scenék Alexander III életéből, 1407 - Spinello Aretino
- III. Alexander pápa egy nagykövetet fogad, 1407 - Spinello Aretino
A gyűjtemény remekművei
A Sala della Pace falait díszítő, freskó-ciklusok között Ambrogio Lorenzetti alkotása ragadja el leginkább a tekintetet: ez az Allegória a jó és a rossz kormányzat. A jó kormányzás ábrázolásában Lorenzetti az Igazságosságot, a Bölcsességet és az Erényt személyesíti meg, hogy szemléltesse egy stabil állam alapvető pilléreit. Ez a tiszta, rendszabályozott világ éles ellentétben áll a Rossz Kormányzat allegóriájával, amely a despótiát és a korrupciót mutatja be. Ezek a művek a 14. századi szienese kormányzat politikai filozófiáját tükrözik vissza a falakon.
A gyűjteményben olyan meghatározó alkotások is megtalálhatóak, amelyeket Simone Martini hagyott hátra, a szienese festészet egyik legfontosabb alakja. Művei között kiemelkedik a körülbelül 1315-ös Maestà részlete, valamint a 1328 körül készült Guidoriccio da Fogliano lovas portréja. Ezek a darabok a kor stilisztikai fejlődését mutatják be egyedi portretálási technikáikkal és a vallási ikonográfiájukkal.
A polgári gyűjtemény más kiemelkedő alkotásai között szerepel még:
