A Saragossa Múzeum története és eredete
A Saragossa Múzeum, amely a Museo Provincial de Bellas Artes néven is ismert, Spanyolország egész területén kialakított tartományi múzeumok létrehozására irányuló specifikus mozgalom gyermeke. Ez az kezdeményezés egy 1913-as királyi rendelet következményeként született meg, és az intézmény hivatalosan 1916-ban alapítப்பட்ட, ami meghatározó pillanatot jelentett Spanyolország, Zaragoza kulturális tájában. A múzeum létezése a San Sebastián jezta múzeum falai között kezdődött, egy olyan környezetben, amely az alapvető fondamentáltá szolgált növekvő gyűjteményei számára.
A múzeum végül átkövetkezett jelenlegi helyszínére, a Plaza de los Sitios, 6, 50001 Zaragoza címre. Ez a költözés lehetővé tette az intézmény hatókondját és jelentős műalkalmak befogadására szolgáló kapacitását is növelni. Maga az épület az 1908-as spanyol-francia kiállításra készült, így több évvel a múzeum hivatalos alapítását megelőzte. Ez a kiállítási időszakhoz való kapcsolódás összeköti a múzeum fizikai jelenlétét a város építészeti és polgári fejlődésének egy meghatározó korszakával.
A Múzeum fenséges architektúrája
Az épületet az 1908-as spanyol-francia kiállításra tervezték. Ricardo Magdalena és Julio Bravo építészek alkotása, amely 3200 négyzetméter területet foglal el. A faszád 55 méter széles, a mélysége pedig 52 méter. Az épület külső megjelenését kő és finom téglafelület határozza meg, amelyet félköríves ívektől és monumentális kornizsákból álló díszítés tesz különlegessé. A második emeleteren a faszád renyészségi stílusú galerlikat mutat be, amelyek klasszikus ritmust kölcsönöznek az épület függőleges vonalalkozásának.
A belső térrendezés három emeletes szerkezetet követ. A belső udvar a Zaporta-udvar eszménye alapján jött létre, fény és nyitottság központját képezve a murvazat mögött. A dizájn egy neoreneszánsz stílust tükröz, amely nehéz anyagok és strukturált proporciók révén a tartósság érzetét kelti. Az épület városi jelenlétét ezen tudatos építészeti nyelv határozza meg, amely az intézmény különböző szegmensait egyetlen harmonikus egésszé próbálja fűzni.
Főbb gyűjtemények és osztályok
A múzeum több mint 2000 művészeti alkotást őrzésben tart, amelyek számos specializált osztályra oszlanak. Az állandó gyűjtemény része az archeológia és az antik művészetek, amelyek az Ebro-völgy legkorábbi emberi jelenlétének visszavet backen a régió történelmében. Ezek mellett az ideglenes maradványok mellett a Képzőművészeti részleg a 19. század második felére és a 20. század első évtizedeire összpontosít. Ebben az osztályban olyan jelentős alkotások találhatók, mint Francisco Goya és Joaquín Sorolla művei, amelyek egy elfeledett kor spanyol életét idézik fel a vászonon. A Kelet-Ázsiai Művészetek külön részlege is hozzájárul a gyűjtemény rendkívüli gazdagságához és sokszínűségéhez.
A főépületetől távolabb, a Parque Jose Antonio Labordata területén található az etnográfia és a kerámia részleg. Ezt az osztályt különösen az ibériai kerámiaok gyűjteménye emeli ki, amelyek a régió ősi művészeti hagyományait tükrözik. A múzeum kurátori megközelítése kiemelt figyelmet fordít az összefüggésekre az ilyen régészeti leletek és a későbbi képzőművészeti irányzatok között. A különböző tárgyak jelenléte lehetővé teszi a terület materiális kultúrájának időrendi tanulmányozását, egyfajta művészeti időutazást kínálva a múltba.
A művészeti gyűjtemény remekművei
Francisco Goya jelenléte ezen falak között több jelentős műv through közvetlen érintést sugáró alkotásokon keresztül érezhető. A gyűjtemény egyik központi pillanatát La virgen del Pilar alkotása adja, amely a művész legfontosabb munkái közé tartozik. Pincéjének finom vonalai és a fény mesteri uralmása meghatározza a itt képviselt spanyol művészeti hagyomány nagy részét, lehetővé téve a néző számára, hogy közvetlenül találkozhasson a festő kézellátásával.
A gyűjtemény történeti mélysége a XV. század végére nyúl vissza, ahol Bartolomé Bermejo körülbelül 1477-es Descent from the Cross című műve egyfajta mély történelmi súlyt kölcsönöz a collectionnek. A közelben található, 1581-es Portrait of Gian Paolo Zappi, melyet Lavinia Fontana festett, egy teljesen más megközelítést mutat be a portretművészetről. A modell arcvonatainak finom részletei csendes, szüntet unstól figyelésre hívják a látogatót.
A collection további éjszakvonalas alkotásai között megtalálható Luca Giordano 1695-ös Cephalus and Procris in the presence of Diana című vászonműve, amely a hetévszázad végének specifikus energiáját hordozza magában. Egy teljesen más hangvételű alkotás Carlos de Haes 1862-es Landscape of Forest and River című műve, amely a természet világát egy mid-nineteenth-century lencsén keresztül örökíti meg. Minden egyes darab önálló entitásként létezik, arra buzdítva a nézőt, hogy megálljon a festék eredeti textúrái és színei előtt, és merüljön el a mű alkotásában.
