A Statens Museum for Kunst története és eredetei
A Statens Museum for Kunst származása a dán uralkodók által felhalmozott magánművészeti gyűjteményekig nyúlik vissza. Ezek a királyi kincstárak feuştették meg azt a fondamentumot, amelyből Dánia legnagyobb művészeti múzeuma született. Bár az intézmény gyökerei ezek a szuverén gyűjteményekben rejlenek, hivatalos alapítását két jelentős dátum határozza meg: a múzeum 1824-ben alakult meg, majd később, 1896-ban vette át jelenlegi identitását. Ez az evolúció a királyi magánszórakoztatástól a közösségi küldetés felé való átmenelést tükrözi. Az alapítás célja az volt, hogy a művészetet a népesebb rétegek számára is elérhetővé tegyék, a kincseket pedig a paloták visszahúzódó falai mögül egy közös, nyilvános térbe emeljék.
A múzeum fizikai jelenlétét a Neo-klasszikus építészet határozza meg. Christian Lassen 1894-ben tervezte meg az épületet, amely központi helyet foglal el Koppenhágában, Dánia szívében. Tekintélytkelő fasádját magas torcolumnsorok és bonyolult díszítések jellemzik, amelyek a 19. század végi építészeti törekvéseket tükrözik. Az épületet egy nagyszerű polgári tereként, a nemzet vizuális történelmének állandó otthonak szánták. E falak között érezhető a magánszféra és a nyilvános világ közötti átmenet, hiszen maga az építészet is a benne táplált művek örökségét tiszteli.
Egy sokszínű és átfogó művészeti gyűjtemény
A gyűjtemény több mint 260.000 darab alkotást foglal magában, egy olyan kreativitás sorját követve, amely hét évszázadon keresztül terül fel. Ezek a kincsek európai művészetet mutatják be a reneszánstól a napjainkig, folyamatos nézetet nyújtva az esztétika változásaihoz. A falak között kora középkori illuminált kéziratokat is találunk, amelyek a modern mozgalmak elődei voltak. A múzeum különös hangsúlyt fektet a dán és a nordikus művészetre, biztosítva, hogy a regionális identitás központi eleme maradjon a látogatói élménynek.
A tartalom hatalmas skálája, amely 240.000 műalkotást számlál, mély tanulmányozásra nyílik a művészeti kifejezés fejlődéséről. A múlt hét évszázadából származó alkotások történelmi kontinuitás érzatát keltik. Minden egyes darab fizikai jelenlétével érezetlegileg is ott van a térben, a ősi kézirvek finom részletlegétől kezdve a későbbi korok hatalmas vászonműveiig. A gyűjtemény szélessége garantálja, hogy a forma és a szín evolúciója mindig láthatóvá váljon.
- The Testament of Eudamidas, 1653
- Portrait of a Man, 1575
- The Nathanson Family, 1818
- A Funeral, 1891
Remekművek és kiemelt művészek
A gyűjtemény az európai művészet szélességét öleli fel a reneszánstól a jelenlegig. Mantegna és Rubens gibi nagy mesterek jelenléte mellett felfedezhetjük a későbbi évszázadok változó esztétikáját is. A dán Aranykor marad a gyűjtemény központi pillére, különleges tisztaságot adva a formának és a fénynek. E falak között Matisse és Derain művei jelentős fókuszt jelentenek, különösen abban, ahogyan a szín és a struktúra kölcsönhatásba lép a vásznon.
A történelmi hagyományok és a kortárs kifejezés közötti párbeszéd folyamatos. Edvard Munch és Vilhelm Hammershøi jelentős alkotásai csendes kontemplációra hívják a nézőt a emberi létezésről. Miközben a régebbi vásznalak az etablált örökségről szólnak, olyan művészek beiktatása, mint Abramovic, Danh Vo, vagy az Elmgreen & Dragset duó, a modern kor feszültségét hozza be ugyanabba a térbe. Ez a közelség közvetlen összehasonlítást tesz lehetővé a múlt klasszikus technikái és a jelen művészeti gyakorlat kísérletező természete között.
- The Joy of Life (study), kb. 1905 - Henri Matisse
- Pierrot, kb. 1915 - Amedeo Clemente Modigliani
- The Testament of Eudamidas, 1653 - Nicolas Poussin
- Portrait of a Man, 1575 - El Greco
