A Dalí Teátrum és Múzeum története
A Dalí Teátrum és Múzeum Spanyolország Figueres városában található, melynek gyökerei a régi Figueresi Városi Színház romjaihoz kötődnek – egy olyan épülethez, amelyet a spanyol polgárháború során felvertettek. Évekig a helyszín romos állapotban maradt, egy korábbi önmagát elvesztett, üres házzól. 1960-ban Salvador Dalí és Figueres polgárosa úgy döntöttek, hogy újjáépítik ezt a teret, átalakítva a megsebzett emlékművet a művész életművének szentelt múzeummá.
E megújítás építészeti folyamata 1968-ban kezdődött el. A projekt célja a történelmi helyszín funkcionális újraértelmezése volt, ami végül a múzeum 1974-es megalakulásához vezetett. Salvador Dalí mély kapcsolatot ápolt ezzel a helyszínnel, hiszen 1984 és 1989 között Figueresben élt. Maga az épület a személyes múltjának szerves része maradt, hiszen pont azon a földön épült, ahol egykor, fiatalemberként megrendezte első nyilvános kiállításait.
A szürrealista labirintus architektúrája
A épület monumentális jelenléllyé válik Figueres városában, Spanyolországban, művész legutolsó, legutolsó alkotásaként. Egy átalakított, kiégett és elhanyagolt színház romjain épült, ahol az épület eredeti funkcióját egy hatalmas, szürrealista labirintus vette át. A tervezés lényege, hogy a terek bonyolult elrendezésén keresztül megzavarja a racionális elméket. Joaquim de Ros i Ramis és Alexandre Bonaterra építészek azokra a romokra építettek, amelyekből egy tudatos, pszichológiai hatású környezetet alkottak. A felépítés nem korlátozódik a főfalakba, hanem a régi színház melletti épületeket és udvarokat is magába foglalja, kiterjedve a környezetbe.
Az épület külső megjelenését formáinak figyelemreம்ellettő összetett rendszere határozza meg, melynek csúcspontját egy lenyűgöző geodéziai kupola alkotja. Ez a üvegből készült szerkezet a korábbi színházi पर्da felett magasodik, lehetővé téve, hogy a fény átszionozza a belső teret. Ott, ahol korábban a nézőközség ült, a helyszínt a mennyei fenség felé nyitott udvar vált. Ez a nyitottság éles kontrasztot alkot a labirintus belsejében található, zárt, álomszerű szobákkal. Az építészet nem csupán műalkotásoknak biztosít helyet; a tudatalattis manifestazioneásaként funkcionál, ahol a valóságos épület és a álom közötti határok áttetszővé, porózossá válnak.
Salvador Dalí kiterjesztett gyűjteménye
A múzeum a világ legnagyobb és legváltozatosabb Salvador Dalí-gyűjteményét őrzi. A collection szívét a művész saját, személyes gyűjteménye alkotja, amely alkotási pályájának minden évtizedét végigívelveszi. Ezek a festmények szobrokkal, háromdimenziós kollázsokkal és olyan mechanikus eszközökkel állnak egymás mellett, amelyek alapjaiban rázják a hagyományos formák határait. Ezek az objektivitást felülmúló tárgyak egy olyan fizikai feljegyzést alkotnak egy olyan életről, amelyet a művészet határozott el, és amely a vászonon kívül is megvalósult.
A vászon mögött a gyűjtemény a finom részletek és az efemer pillanatok világába terjed ki. Itt otthont találnak az aprmányos rajzok és grafikák, valamint az ékszertervek és a holografikus alkotások is. Ez a változatosság a művész új médiumok iránti könyörtelen törekvéseit tükrözi. Bár a fókusz továbbra is Dalí életművén marad, a múzeum egy kisebb választékot kínál más művészek alkotásaiból is, olyan nevek közül, mint El Greco és Marcel Duchamp, valamint John de Andrea művei.
- Gala Contemplating the Mediterranean Sea Which at Eighteen Metres Becomes the Portrait of Abraham Lincoln, 1976
- Cubist Composition - Portrait of a Seated Person Holding a Letter, 1923
Remekművek és ikonikus alkotások
Ezen falak között elhelyezkedő művek egyedülálló látásmód fejlődését tárja fel a néző előtt. A korai kísérleteket olyan darabokban tírózhatjuk fel, mint az The Smiling Venus (1921) vagy a Tea 'sur l'herbe' (1921). Ezek az alkotások olyan művek mellett állnak, mint a 1923 körül készült Cubist Composition - Portrait of a Seated Person Holding a Letter. Ezfajta darabok teremtik meg az alapozást a gyűjteményben később feltalálható, sokkal összetettebb és transzformatív jellegű tárgyak számára. A látogató szembe találkozhat a Gala Contemplating the Mediterranean Sea Which at Eighteen Metres Becomes the Portrait of Abraham Lincoln-nel is, amely egy 1976 körül készült monumentális alkotás, melyet megtekintéséhez a nézőnek specifikus, fizikai viszonyt kell kialakítania.
Itt gyakran feloldódik a határ a funkcionális tárgyak és a szürrelista szobrászat között. Egy háromdimenziós, anamorfiás nappali installációban olyan alkotás rejlik, mint a Mae West Lips Sofa; ez egy funkcionális műalkotás, amely a megfigyelő pozíciójától függően változtatja alakját. Az idegészséges, váratlan elemekre való ez a megszállottság egy teljes méretű autóba ágyazott Dalí installációig is elnyúlik, amely a Rainy Taxi (1938) című műtől mereszti az ihart. Még az építészet is hozzájárul az idegesítő, különös hatáshoz: a régi színház színpadját egy üvegből készült, geodéziai kupola koronázza, amely lehetővé teszi, hogy a fény játékos módon interakcióba lépjen az alatta lévő tárgyakkal.
- The Smiling Venus (1921)
- Tea 'sur l'herbe' (1921)
- Cubist Composition - Portrait of a Seated Person Holding a Letter (kb. 1923)
- Gala Contemplating the Mediterranean Sea Which at Eighteen Metres Becomes the Portrait of Abraham Lincoln (kb. 1976)
