Az intézmény eredetei és történelme
A The Phillips Collection egy személyes vágyból született: az művészettel való mindennapi együttélés iránti vágyból. Az intézményt Duncan Phillips alapította 1921-ben, amikor családi otthonát egy művészeti galériává alakította át. Washington, D.C. Dupont Circle negyedében elhelyezkedő, privát, állami irányítású nem intézmény célja az volt, hogy közvetlen kapcsolatot alakítson ki a néző és a kreatív szellem között. Az intézmény büszkén őrzi azt a kitüntetést, hogy Amerika első modern művészetnek szentelt múzeuma.
Több mint száz év 동안 a gyűjtemény a modern és a contemporary art iránti elkötelezettség révén bővült folyamatosan. Az intézmény gyökerei a lakókörnyezetben ovat, ahol a magánrezidencia és a nyilvános galéria határai még ma is elmosródnak. Ez az egyedülálló kezdet olyan küldetést határozott meg, amely az művészetet nem távoli tanulmányi tárgyként, hanem élő jelenlésként kezeli. A gyűjtemény a beszerzések spontaneitásával növekedett, gyakran tesztálva az új műveket, hogy kiderüljön: képesek-e az állandó művészeti párbeszéd részévé válni.
Az intézmény történelmet a művészeti kifejezés folyamatos fejlődése határozza meg. A művek esztétikai temperamentusuk alapján történő csoportosításával a gyűjtemény egy olyan vonalat rajzol fel, amely a XIX. század hatásait vezeti a jelen világának összetettsége felé. Ez a megközelítés lehetővé tette olyan hangok beiktatását is, amelyeket a mainstream művészeti világ gyakran figyelmen kívül marasztott a XX. század elején.
A épület és az építészet
A washingtoni Dupont Circle negyedének történelmi környezetében, egy eredeti georgiai újjáépítészeti stílusú rezidenciában helyezkedik el ez az intézmény. A tér nem egy nyilvános intézményként épült meg, hanem Duncan Phillips családi otthonából született. Ez a családi származás meghatározóvá válik a múzeum hangulatává, hiszen a galéria maga is a lakóház egy részét foglalja magába. Az építészet intimitás érzetét árasztja, megőrizve azt a karakteret, amely inkább egy otthonos élettér, mintsem egy rideg, intézményi környezet. A művészet otthonak szolgál, ahol a magánlakás és a közösségi tér határai szándékosan elmosródnak.
Az épületet az évek során gondosan bővítették, hogy helyet adjon növekvő gyűjteménynek. Ezek az újabbányításokat úgy integrálták a ház meglévő skálájához, hogy elkerüljék az nagyobb intézményeknél gyakran tapasztalható impozáns és tolakodó arányokat. Ennek eredménye egy olyan szobákból álló sorozat, amely csendes kontemplációra ösztönzi a látogatót. Egy vászon előtt állva az ember egy olyan környezetben találhatja magát, amely személyesnek és intimeknek tűnik. A elrendezés dialogusra teremt lehetőséget az építészet és a műalkotások között, biztosítva, hogy a környezet szentélyként szolgáljon mindazok számára, akik a művészettel való közvetlen találkozást keresik.
A gyűjtemény remekművei
A gyűjtemény közel 6000 alkotást foglal magába, amelyek a tizenkilencedik századi hatásoktól kezdve végigvezetik nézőt modernizmus fejlődéseiig. Pierre-Auguste Renoir Luncheon of the Boating Party című műve, amelyet 1923-ban szereztek meg, továbbra is meghatározó jelenléggel bír a galériák falai között. Ez a alkotás egy jelentős impresszionista és posztimpresszionista vászonokból álló csoport részlete, amelyben olyan mesterek művei találkoznak, mint Monet, Degas vagy Van Gogh. Cézanne és Courbet jelenlétében megteremtett alapozás pedig lehetővé tette a stílusvesztő, radikálisabb ívek kialakulását a következő évtizedekben.
A forma és a szín evolúciója lenyűgözően követhető Matisse, Picasso és Braque műveiben, akik az absztrakció felé irányuló folyamat és a szín felszabadításának képviselői. A gyűjtemény történetében egy meghatározó mérföldkő az 1957-es év volt, amikor megvásárolták az első Mark Rothko festményt, ezzel jelezve a váltást a mid-century esztétika irányába. A különböző korszakok közötti folyamatos párbeszédet a különböző mesterek alkotásainak gondos, harmonikus elrendezése tartja fenn.
- Luncheon of the Boating Party, 1881
- Dancers at the Barre 1, 1888
- The Repentant Peter, 1600
- The Red Sun, 1948
- Le Moulin de la Galette, kb. 1886
- St. Francis in Ecstasy
Kiállítások és kutatómunka
A intézmény egyfajta kísérleti állomásként működik, egy olyan helyszínként, ahol a műwerkei elrendezésén keresztül új gondolatmeneteket tesztelnek. A statikus kiállítások helyett a galériákat gyakran átalakítják, hogy új párbeszédet indítsanakak a műdarabok között. Ez a folyamatos mozgás lehetővé teszi a stílusok és korszakok dinamikus kölcsönhatásának folyamatos felülvizsgálatát a térben. A állandó gyűjtemény mellett különleges kiállítások is helyet kapnak, amelyek változó perspektívát nyitnak a modern művészet történetére.
A galériák változó tájában egyfajta állandóság is megélhető, amiből a legszembetűnőbb a Rothko-szoba. Ez a fix installáció különös, elmélyült contemplációra szánt teret biztosít, amely élesen elkülönül a rotációs kiállításoktól. A vizuális élményen túlmutatva az intézmény elkötelezett a közösségi részvétel mellett is, préstigazdag oktatási programokon keresztül. Ezek az kezdeményezések olyan mélyebb kapcsolódástக் ápolják a közönség és a falak között rejlő kreatív szellem között.
