A Westminster Abbey történelme
A Westminster Abbey az Egyesült Királyság, London, Westminster városaiban található anglikán templom, amelynek gyökerei a 7. és 10. század középtartományába nyúlnak vissza. Az intézmény hivatalos alapítása 1052-ben történt, és bár korai éveit még a kolostomi alapozatok határozták meg, a helyszín a 12. század második felétől egyre szorosabb kapcsolatba került a királyi házzal.
A helyszín vallási háttere a 16. század során jelentősen átalakult, hiszen 1540-ben a kolostort felhagatták, ami alapvető változást hozott magával a templom kormányzati és vallási identitásában. Azóta az épület fontos állami és vallási ünnepségek színte, évszázadok óta fenntartva szoros kapcsolatát az angol monarchiával.
A helyszín számos olyan történelmi emléket és monumentumot őriz, amelyek a vallás és a királyi ünnepségek hosszú távú központjaként töltött évszázadokat tükrözik. Ezen emlékművek közül néhány a következők:
- Philippa Hainault sírköre (részlet), 1365 - Jean De Liège
- VII. Henrik emlékműve (részlet), körülbelül 1512 - Pietro Torrigiano
Építészeti fejlődés és pompás nagyság
A mai templomépület 1245 és 1745 között alakult ki, építészeti karaktere pedig stílusok különleges szimfóniája, amely a egymást követő generációk folyamatosan változó ambícióit tükrözi. A normanna alapokat III. Henrik feleggesítette, amely a belső tér meghatározó, gótikus szerkezetének szilárd alapját képezte. A hatalmas, magas toronyfolyosó lenyűgöző 237 láttartam hosszú, olyan vertikális dinamikát keltetve, amely szinte kényszeríti a tekintetet az égtől felfelé. A nyugati tornyok 1745-ben értek véget, ezzel lezárva a hosszú évtizedekig tartó építészeti és esztétikai tökéletesítés folyamatát.
A belső tér legmeghatározóbb eleme a kőfelületeken megcsillanó fény és árnyék éles kontrasztja. A finom részletek, mint például a VII. Henrik-kápolna aprócsikálós díszítései, a függődő gótikus művészet precizitását és eleganciáját mutatják be. Ezek a részletgazdag elemek a főfolyosó monumentális skálájával lépcsőháttérbe szorulva egy olyan hangulatot árasztanak, amely a csendes kontemplációra terűkedi az elmét. A felépítmény a kőbe vésve megvalósult hit megtestesülése marad, amely évszázadok óta lenyűgöző.
- VII. Henrik emlékműve (részlet), 1512 - Pietro Torrigiano
- Philippa Hainault síra (részlet), 1365 - Jean De Liège
Királyi koronázások és örökség
Az angol és a brit monarchia történelme szilárdan rögzül ezen falak között. 1066 óta a Westminster Abbey minden nemzeti uralkodó koronázási helyszínül szolgál. E folyamatosságot testesíti meg a Koronázási Szék, az az alany, amelyet minden egyes koronázáson alkalmaztak 1066 óta. A szék a királyi trónlalás rituáléjának központi eleme marad, jelezve az évszázadok során megtörtént hatalomátváltások sorozatát.
A templom már 40 angol és brit uralkodó koronázását adta otthont. A királyok és királynők behelyezelése mellett a templom legalább 16 királyi esküvő színhelye is volt 1100 óta. Ezek a szertartások összekapcsolják az intézmény vallási életét az állam politikai és családi vonalasságaival. A terek egyszerre accueillirják az állami ünnepélyek fenségalmát és a királyi házasságok privát, szent ünnepségeit.
A monarchia jelenléte a templomban őrzött különféle emlékművekben és szertani tárgyakban tükröződik vissza. Ezek az alkotások a vallási hagyomány és a királyi tekintély találkozópontját jelképezik.
- Szent Edward-korona
- Sovereign’s Orb (A hatalom globuszja)
- Szakasz (Sceptre)
- Császári állami korona
A királyi mausoleum és az emlékművek
A Westminster Abbey nem csupán egy templom, hanem egy nemzeti mausoleum is, amelyben 18 angol, skót és brit uralkodó tetője rejlik. Az uralkodói vonalason túl ezen a szent helyen több mint 3300 ember bújózik meg utolsó nyugomhelyén. A sírhelyek és emlékművek ezen hatalmas gyűjteménye a nemzet történelmét alakító alakok tiszteletteljes emlékeztetésének ősi hagyományát tükrözi.
A templom falai között a Költők sora (Poet's Corner) különleges tisztelethelyet biztosít Anglia irodalmi alakjainak. Ez a terület állandó dicsőítését jelenti azok íróinak,ak cuyo műve maradandó nyomot hagyott a kultúrában. Az ilyen emlékművek jelenléte a templomot a kollektív emlékezet egyik legfontosabb tartozékává alakítja, ahol számos név életútja márváncba és táblába vésülve őrzi meg a múltat.
A Westminster Abbey falai között számos jelentős monumentum és sírhely található, többek között:
- Philippa Hainault sírköve (részlet), 1365 - Jean De Liège
- Sir Joseph és Lady Elizabeth Nightingale sírköve, 1761 - Louis-François Roubiliac
- Charles James Fox emlékműve, 1810 - Sir Richard Westmacott
A gyűjtemény kincsei és remekművei
A Westminster Abbey impoznózus királyi ékszereket és ceremoniális tárgyakat őrzi, amelyek évszázadok óta a brit monarchia szimbolikus erejét hordozzák. A gyűjtemény legfontosabb darabjai között ragyoganak a koronák ékszerei, köztük Szent Edward-korona, amely a koronázati rituálékonak szerves része. A szuverén globusz és a scepter is itt található meg, ezek a tárgyak pedig elengedhetetlen elemei azoknak a szertartékoknak, amelyek e falak között zajlanak a történelem során.
A templom falai között nemcsak politikai szimbolumok, hanem mély vallási értékű relikviák és történelmi manuskriptumok is megőrzésre kerültek. A gyűjtemény lenyűgöző illuminált kézirteket tartalmaz, amelyek visszautalnak a 12. századra. A Szent Edward vallásos relikviáriumát egy pompás, aranyozott ezüst szobor díszíti, amely a templom látnoki pontjaként szolgál, lenyűgözve a Westminster Abbey látogatóit.
- Monument to Charles James Fox, 1810 - Sir Richard Westmacott
- London: Westminster Abbey, with a Procession of Knights of the Bath, 1749 - Canaletto
- Mrs. Siddons, 1831 - Sir Francis Leggatt Chantrey
- Tomb of Sir Joseph and Lady Elizabeth Nightingale, 1761 - Louis-François Roubiliac
- Monument to Henry VII (detail), 1512 - Pietro Torrigiano
- Monument to Wilberforce (detail), 1833 - Samuel Joseph May
