Woburn Abbey történelme és eredete
Az angliai Bedfordshire megyében, Woburn falva ਤੋਂ keletre feksző területen, a Woburn Abbey lenyűgöző múltja a tizenkettedik századig nyúlik vissza. A helyszínt 1145-ben alapították cistercián kolostorként, amelynek kolostori létezése egészen 1538-ig tartott, amíg VIII. Henrik fel nem _{dissolved}_ szét nem szilárdította a cistercián rendet. Ezzel a felbomlotással a birtok tulajdonosváltáson ment keresztül, és a Russell család kezébe került. 1547-re az ingatlan a Russell család és a Bedford grófok rezidenciájává vált.
A ház ma is a Bedford grófok családi székeként szolgál. Mint Grade I listás épület, a szerkezet magában hordozza hosszú múltja során kialvosott történelmi súlyát. A helyszín vallásos alapokról egy jelentős vidéki kúria felé fejlődött, miközben évszázadokig ugyanaz a dinasztia őrizte meg az eredetit, folyamatos gondozás és uralkodás révén.
A birteték és az estate fejlődése
Az birteték alapjait William Russell, Thornhaugh 1. baron építkezése határozza meg, amely a történelem mélyebb rétegeihez vezet vissza. A terület jelentős átalakuláson ment keresztül körülbelül 1630 körül, amikor Francis Russell, Bedford 4. earl, elvégezte a kolostomi helyszínen a kúria első újjáépítését. Ez az időszak alapozta meg azt a magvasszerkezetet, amely a következő évszázadok során folyamatosan változott és fejlődött. Később, 1787 és 1790 között, a birteték további átalakuláson ment keresztül, amelyet Henry Holland irányított.
A ház belső komplexitását számos különleges tér tükrözi, köztük több mint húsz díszterm (drawing room). Ezek a szobák számos változástakoztak meg az épület alaprajzában. A második világháború után feltárt véna (dry rot) miatt az Abbey fizikai mérete megváltozott, és az épület felét lebontották. Ennek ellenére a megmaradt szerkezet továbbra is megőrzi pompáját, mint a bécsi herceg (Duke of Bedford) családi székhelye.
A hagyományok művészete: A Woburn Abbey művészeti gyűjteményei
A ház belső tere egykor több mint húsz dísztermetből állt, amelyek közül néhányat teljesen meghatározott művészeti gyűjteményeknek szenteltek. Ezek a fenséges helyiségek jelentős mennyiségű alkotást adtak otthont Joshua Reynolds, Canaletto és Anthony van Dyck műveinek. A festmények jelenléte egy olyan megkifejezett, kurált környezetet sugall, amelyben a művészet a lakóhelyek szerves részévé, a mindennapi élet szövetszövőjévé vált. Az adományozott kincsek skálája pedig lenyűgöző volt: a kúria falai túlmutatva egy harminc autóval megzeneglő különleges gyűjteményt is magában foglal.
A posiadonságok között különösen Canaletto művei ragadnak ki. Venedigi jeleneteinek ábrázolása olyan fényt és építészeti precizitást kölcsönöz a látványnak, amely meghatározza az egész birtok vizuális karakterét. Amint ezek a vásznak állunk, az olasz táj különleges hangulatát érezzük, amely az angol vidék közepébe érkezett meg. A gyűjteményt továbbá díszlíti Anthony van Dyck portréiról ismert művész alkotásai, akinek ecsettce különös nyugalommal és mélységgel örökítette meg a kor alakját.
- Marguerite, lotharingiai hercesnő portréja, 1634 - Anthony van Dyck
- Nézet a Palazzo Balbi és a Rialto híd között a Grand Canal felett, 1730 - Canaletto
- Boaz, 1643 - Rembrandt
- A Szűznyre és a Gyermek, 1680 - Bartolomé Esteban Murillo
- Egy vidéki fesztivál Antwerpen közelében - David Teniers az Öcs
- Párollo az húsvéti ökörrel egy faluban, 1700 - Abraham van Calraet
Jelentős vendégek és történelmi szerep
A birtó történelme során számos meghatározó alak látogatta meg a hatalmas birtokot. 1786 áprilisában John Adams és Thomas Jefferson is megfordultak itt, jelenlétük pedig éppen egy olyan korszakot markolt meg, amely a kastély építészeti és kertészeti finomításainak aranykorát jelentette. Később, 1939 márciusában Henry Channon is megfigyelte az birtokot, megjegyzve annak rendesen karbantartott állapotát, mindössze pocoğlu a második világháború kirottásáig.
A második világháború alatt a Woburn Abbey funkcionális szerepet is kapott, amely túlmutatott a családi rezidencia egyszerű életét. 1941-től a helyszín a Politikai Hadviselési Egység (Political Warfare Executive) központjaként működött. Ez az organzió a BBC Bush Houseában tartotta fenn londoni irodáit. Az abból fakadó történelmi folyamatok során a kastély ilyen típusú használata tükrözi az ország változó prioritásait a konfliktus idején.
