A Kingston Lacy története
A Kingston Lacy egy vidéki kúria és birtok, amely England, Dorset megyéjében, Wimborne Minster közelében fekszik. A terület eredetileg a Wimborne uradalom része volt, amely egy korabeli királyi birtok részeként funkcionált. Ezen időszakban a de Lacy család tartotta a birtokot, miközben az az uradalom része volt a királyi rezidenciának. A helyszín kiemelt jelentőséggel bírt az angol monarchia számára is, hiszen III., IV., valamint V. Henry királyok is gyakran látogatták ezt a különleges területet.
Az eredeti kúria a jelenlegi épület półutántól északra állt. A középkori korszakban épült korábbi épület vadászszállóként szolgált, amely szoros kapcsolatban állt a háztól északnyugaton feksedő szarvasparkkal. A helyszín történelme szorosan összefonódott a környező Dorset-vidék tulajdonosainak változásaival, valamint az uradalom fejlődésével, amely a középkori gyökerektől a mai napig tartó folyamatos átalakuláson ment keresztül.
Az estate építészeti arculata
A ház építészeti karakterét évszázadok során kialvosott, egymásra épülő átalakítások határozzák meg. Az épület szimmetrikus, vörös tégnum alapot képező homlokzatát Sir Roger Pratt tervezte meg 1663-ban, amely az alapvető szerkezetet adta a háznak. Eredeti kompozíció később, a 19. század közepén radikális átalakuláson ment keresztül. 1835 és 1838 között Charles Barry, William John Bankes kérésére egy monumentális przebekítést végzett az estate területén, amely alapjaiban változtatta meg az épület külső megjelenését, valamint a ház és a környező park kapcsolata dinamikáját.
Ez a transzformáció azzal járt, hogy a meglévő vörös tégnum hall-termet Chilmark kővel borították be. Az anyaghasználatban történt ez a váltás egy magas kémények hozzáadásával társult, amely minden saroknál új vertikális lendületet és eleganciát kölcsönzött az épület sziluettjének. Egy új főbejárat kialakítása érdekében az egyik oldalon lecsökkentették a talajszintet, ezzel feltárva a pincét, és alapjaiban változtatva meg az épület és a táj találkozását. Az eredmény egy olyan épület, amely William John Bankes személyes vízióját tükrözi vissza Barry mesteri keze alatt.
A Bankes család öröksége
Ezen birtok története elválaszthatatlanul összefügg a Bankes családdal, akik több mint 400 évig Dorset tartomány meghatározó földbirtokosai maradtak. A család jelenléte a térségben kiemelkedő hűséggel rajzolódott ki az angol polgárháború idején, amikor Sir John Bankes és Dame Mary megőrizték hűjüket I. Károly király felé. A felrozsolgódások és politikai zivatarok ezúttól a család befolyása a Dorset táj hatalmas területein terjedt el, magában foglalva Studland, Corfe Castle, Wimborne, Holt és Badbury Rings területeit.
A birtok folytonossága a XX. században érte el utolsó fejezetét. Henry John „Ralph” Bankes volt az utolsó magántulajdonosa Kingston Lacy-nak, aki 1981-ig őrizte a vagyont. Halála után a birtokot a National Trust-nak hagyatkozta, biztosítva ezzel a család évszázadok alatt összegyűjtött birtokainak és művészeti gyűjteményeinek megőrzését.
A művészeti gyűjtemény remekművei
A ház falai között rejlő gyűjtemény mélyebb találkozást kínál az európai portréfestészet súlyával és a mitológiai narratíva dallamával. Peter Paul Rubens alakja körülmetölti a teret Maria Serra Pallavicino portréjával, amelyet körülbelül 1606 körül festettek, valamint a Marchesa Maria Grimaldi, és a törékeny udvarista ábrázolásával, szintén 1606 körül született alkotással. Ezek a művek Titian lenyűgöző jelenlétével állnak egymás mellett, különösen a 1562-es évből származó Nicolò Zen ábrázolása mellett. Egyfajta fenséges, csendes súly van abban a módben, ahogyan ezek a alakok elfoglalják a teret, megkényszerítve a előttük állókat a teljes elmerülésre és a mozdulatlan nyugalomra.
A mitológia hús-vér formát ölt, amikor Jacopo Tintoretto 1570-es alkotása, az Apollo koronázza a költőt és ad neki egy társat, szembe találkoz a tekintettel. A gyűjtemény a spanyol hagyományok világába is elrepíti a látogatót, hiszen itt található Camillo Massini alakja Diego Velázquez kezestől. A közelben a hangulat megváltozik Juan Bautista Martínez del Mazo „Las Meninas” című, IV. Felipó udvarát ábrázoló műve mellett. Sir Peter Lely alkotásai is helyet kapnak itt, hozzájárulva ahhoz a portréfestészeti kontinuitáshoz, amely évtizedek óta meghatározza ezeknek a szobáknak a karakterét.
