Ordrupgaard történelme és eredete
Az Ordrupgaard egy privát vidéki rezidenciaként indult fejlődésnek, Dánia fővárosának, Koppenfágornak északról, a Jægersborg Dyrehave közelében fekvő nyugodt környezetben. Az épület megvalósítása 1916 és 1918 között történt, Wilhelm Hansen és Henny Nathalie Soelberg Jensen neve alatt. Az birtok egy személyes szentélyként jött létre, olyan helyszínként, ahol a táj csendje és egy magánház íntogató atmoszférája találkozott egy privát gyűjtemény bölcsességével.
A magánbirtokból állami intézményévé válás folyamatát az alapítók szándékai határozták meg. Wilhelm Hansen úgy nyilatkozott, hogy a gyűjtemény a dán állam tulajdonát fogja képezni. Ez a döntés biztosította, hogy e falak között összegyűjteményed műalkotások mindenki számára elérhetőek maradjanak. Eredményesen megvalósult szándék útján az Ordrupgaard 1953-ban nyitott meg a nyilvánosság előtt, mint állami tulajdonú művészeti múzeum.
Az építészet és az estate tervezése
Az eredeti kúria egy háromszárnyú, futkákkal díszített vidéki rezidencia, amelyet neoklasszikus stílusban alkottak meg. Az épület formáját Gotfred Tvede hangsúlyos építészeti víziója határozta meg, olyan lakóhelyet erschapva, amely mélyen, szerves módon illeszkedik a környezetébe. Az estate nem csupán a főépületből áll, hanem kiterjedt területet foglal le, amelyet egy kapuőr-ház, egy lovasálló, egy istálló és egy apró, fából készült nyári ház is elfoglal. Ezek az épületek hűen őrzik az eredeti birtok csendes méltóságát.
A körülötte terülő parkot Valdemar Fabricius Hansen kertész alakította ki, az angol kertművészet hagyományai mentén. Ez a hatalmas zöldtömb nyálfaképes nyitottságot sugall, amelyet azonban egy francia stílusú rózsakert ad meg a kertnek egyfajta strukturált karakteret. A precízen kialakított virágágyások és a természetesebb angol táj közötti összjáték különleges ritmust kölcsönöz az egész területnek. A fény és az árnyék folyamatos mozgása az ösvényeken és az egyéb melléképületeken keresztül határozza meg a teret, finom perspektívaváltásokkal rajzolva meg a környezet hangulatát.
A francia impresszionista gyűjtemény
Az Ordrupgaard gyűjtemény Észak-Európa egyik legjelentősebb francia művészeti kincset adja, amely a 19. századból és a 20. század elejéről származik. A művészeti világban gyakran Skandinávia egyik legkiemelkedőbb impresszionista gyűjteményeként emlegetik. Ezek a művek a művészet egy lázadó szegmensét hordozzák magukban, amely a fényre és a tiszta színekre való fókuszálással akart elszakadt a hagyományos, étabülizedett autoritásoktól. A festmények jelenléte közvetlen találkozást tesz lehetővé a modernizmus felé történő átmenettel, egy olyan korszakral, amelyben a vázlatos karakter már meghatározta a vászon lényegét.
A válogatás számos meghatározó alak alkotásait foglalja magában. A múzeum falai között megtalálhatóak Paul Cézanne, Édouard Manet és Paul Gauguin művei is. Ezek a darabok egy olyan stílus fejlődését tükrözik, amely elszakadott a hagyományos akadémikus korlátoktól. A gyűjteményben Degas, Monet és Renoir hatása is érezhető, átfogó képet nyúzva az akkori esztétikai váltásokról.
- Le Pavé de Chailly a Fontainebleau-erdőben, 1865 - Claude Monet
- Nő a harisnya rögzítésével, 1878 - Édouard Manet
- Mme. Iscovesco portréja, 1877 - Pierre-Auguste Renoir
- Körtekosár, 1882 - Édouard Manet
- Két váza virággal, 1890 - Paul Gauguin
Dán művészet és Hammershøi
Az eredeti kúria falai között a dán Aranykor festmények jelentős gyűjteménye otthonozik, melyek a történelmi szobák csendjében várják a látogatókat, közvetlen találkozást kínálva egy nemzet művészeti hangjával. Ez a kolekció Észak-Európa egyik legfontosabb összeállításának számít a 19. századból és a 20. század elejéről származó dán művészetből.
A állandó kiállítások során a tekintet a 1900 körül alakult dán művészet különleges atmoszférájára szeleşik. Ezt az időszakot Vilhelm Hammershøi meghatározó jelenléte teszi alapozottá. Művei egy specifikus, halk intenzitással töltik meg a teret, megkérőlegve a fény és a forma lassú, mély megfigyelésére. A festmények fizikai jelenlétével határozzák meg a múzeum dán gyűjteményének egyedi karakterét.
- Sunbeams, körülbelül 1900 - Vilhelm Hammershøi
- Four Rooms, Interior from the Artist's Home, Strandgade 25, 1914 - Vilhelm Hammershøi
Főbb megszerzések és a pénzügyi történet
A gyűjtemény stabilitása súlyos próbatára került 1922-ben, amikor a Landmandsbanken összeomlása megtörtént. Ez a gazdasági válság nehéz döntések meghozatalára kényszerítette Wilhelm Hansen tulajdonában lévő művészeti kincsökkel kapcsolatosan. A kialakuló adósságok rendezése érdekében a francia gyűjteményből körülbelül 82 darabot eladták. Ezek a távozó műalkotások között szerepeltek olyan remekművek, mint Paul Cézanne, Édouard Manet és Paul Gauguin alkotásai. Bár ezek a darabok elhagyták az adósságok miatt az állományt, mégis megmaradtak a művészettörténet tágabb táglatában; számos műjük új otthonra talált például a koppenhági Ny Carlsberg Glyptotek-ben vagy a tokiói Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeumba.
A veszteségekkel teli időszak ellenére a gyűjtemény megújulásra talált. 1923 és 1933 között Wilhelm Hansen aktívan új francia festményeket vásárolt, hogy pótolja az állományt. Ez az évtizednyi megszerzési ciklus biztosította, hogy a francia művészet folyamatosan jelen legyen a múzeum falai között. A mai gyűjtemény egyszerre tükrözi a Hansen család eredeti vízióját és azokat a későbbi erőfeszítéseket, amelyek a 1920-es évek eleji gazdasági nehézségek után az állomány újjáépítésére irányultak.
Modern építészeti bővítmények
A múzeum sziluettjét két markáns építészeti beavatkozás alapjaiban változtatta meg. 2005. augusztus 30-án üvölegeltek az új bővítményt, amelyet Zaha Hadid tervezett. Ez a 1150 négyzetméteres épület a dekonstruktivista és organikus stílust követi, éles kontrasztot alkotva az eredeti kúria hagyományos vonalaihoz képest. A forma folytonos logikával mozog, amely újradefiniálja a built környezet és a környező táj közötti kapcsolatot.
A második bővítés 2021. augusztus 13-án valósult meg, egy föld alatti bővítmény formájában. A Snøhetta iroda tervezése a kiállítótér területét szinte megduplázta. Az építkezés során az üveg és a fekete lávakő-beton használata dominált, olyan nehéz, földre tapadó jelenést keltve a felszín alatt. Ezek a modern rétegek lehetővé teszik, hogy a állandó gyűjtemény nagyobb része kerüljön kiállításra a temporális kiállítások mellett.
A Finn Juhl-ház élménye
A fő múzeum területét közvetlenül szomszédosan fekszik az a különleges otthon, amelyet Finn Juhl tervezett és berendezett 1941 és 1942 között, amely egy teljesen egyedi nézőpontot nyújt a dán funkcionalizmus világára. Ez a ház az egyik első funkcionalista családi otthon Dánia területén, a lakóépítészet fejlődésének egy meghatározó pillanatát jelképezve. Az épület 2008. április 3-án vált részévévé az Ordrupgaard Műmúzeumnak, így a lakókörnyezet és a nagyobb múzeumi gyűjtemények egymás mellett, harmonikusan létezve vált láthatóvá.
A belső terek mély betekintést engednek a dán bútorarchitecta életébe és művészetébe. A ház minden egyes elemében megfigyelhető az a tudatos összefüggés, amely az építészetet és a belsőépítészeti tervezést köti össze. A bútorok elrendezése és a szobák terek kialakítása elárulja, hogyan élt a lakó a saját kreációi körülvesztve. Ez egy olyan tér, amelyben a byggsért környezet és a benne lévő tárgyok közötti határok elmosródnak.
A szobákon való sétálás a funkcionalista alapelvek gyakorlati alkalmazásának megfigyelése egy privát környezetben. A ház csendes jelenlétet áraszt, fókuszálva a forma és a hasznosság közötti viszonyra. A tervező szándékát nem csupán elméleti síkon, hanem a modern dán otthon élt tapasztalataiban is megélhető, hús-vér valóságban tükrözve.
Kiállítások és látogatási információk
A állandó gyűjtemények a realizmus és az impresszionizmus közötti korszakok lenyűgöző találkozását kínálják a francia remekművekkel. A műalkotságok az eredeti kúriában és a modern terekben mesélnek történetet, folyamatos párbeszédet teremtve a festészet különböző korai. Zaha Hadid tervezte meg a modern szárnyat, amelyben a múzeum kiemelt ideiglenes kiállításokat állítít a látogatók elé, új perspektívákat nyitva a helyszínre. Ezek a rotációs kiállítások gyakran a 19. század végi és a 20. század eleji művészet meghatározó alakjait mutatják be, így folyamatosan változó művészeti tájképet kínálva azok számára, akik gyakran látogatják a helyszínt.
A környező park a látogatók számára szabadon járható, ahol a tájba szanszán az számos modern műalkotás csendes sétára hívja az embert. A pihenéshez a Ved Chaya teaház helyi, nordikus alapanyagokból készített teát és ételeket kínál. Azే estate élményét az a különleges harmónia határozza meg, amely az beltéri galériák, a szabadtéri kortárs szobrok és a park természetes környezete közötti találkozásból születik.
